Évzáró programok a közösségépítés jegyében

Az elmúlt hónapokban iskolai közösségünk az online térbe kényszerült, így elhatároztuk, hogy a tanév utolsó két hetét aktív, közösségépítő programokkal zárjuk. Célunk tehát kettős volt: közösségépítés és aktív programok a gyerekeknek, és segítség a szülőknek, akiknek dolgozniuk kellett, és nem tudták gyermekeik felügyeletét másként megoldani.

Ennek keretében június 15-26. között sor került a kötelezően ellátandó ügyeleti tevékenységen túl:

  • 5 napos erdei táborra Ajka-Csingervölgyben az alsó tagozatosok részére, 
  • Kézműves foglalkozásokra, palacsinta-és muffinsütésre, 
  • Kerékpártúrára, gyalogtúrákra, 
  • Udvari játékokra, egy kis sportra, osztálypiknikekre, 
  • Sőt, 7. osztályosaink 3 napos erdei kirándulásra indulnak Bakonybélbe július első hetében.

Nagyon örülünk, hogy diákjaink éltek a lehetőséggel, és örömmel csatlakoztak a meghirdetett programokhoz! Volt olyan napunk, amikor szülőkkel és pedagógus kollégákkal karöltve több, mint ÖTVENEN vettünk részt az iskola által szervezett programokon!

Készítettünk egy kis fényképes összeállítást a programokról, fogadják szeretettel! Lejjebb pedig Spengler András tanár úr beszámolója olvasható a kerékpártúráról!

Köszönjük pedagógus kollégáink aktív és kreatív programjait, amellyel a tanév végén sikerült egy kicsit újra közösséget és életet varázsolni az iskolába, és talán a gyerekek szívébe is… 🙂

Kerékpártúra Balatonfüredre – 2020.06.23

            Egy napsütéses, ám de szeles napra ébredtünk a tanévzáró biciklitúra reggelén. 12 bátor és lelkes kerekes vállalta az időjárás adta kihívásokat és jelent meg a túra kiindulópontján, iskolánkban. A jelentkezők között volt első osztályos diákunk, több felnőtt kisérő, de még óvodás korú gyermek is.

A táv Litér-Szentkirályszabadja-Káptalanfüred-Balatonfüred, majd vissza Balatonfűzfő-Litér. Az indulás előtti kerékpár ellenőrzés mindig tartogat számomra meglepetéseket. Ezen a túrán volt lapos gumi, eltört váltókar és olajért könyörgő láncok. A jövő év elején biztosan fogok minden felsős részére kerékpár karbantartásról egy előadást tartani!

Egy közös csoportképet követően elindultunk és a Litéri kerékpárút emelkedőit leküzdve élvezhettük a hátszél jótékony hatását. Én álltam a csapat élére, Anita néni pedig vigyázott, hogy senki se maradjon le és vesszen el. Az odafele úton „nem sokat” kellett tekerni, repültünk a szél hátán, de én már tudtam, hogy visszafelé már nem lesz jóbarátunk a légmozgás.

Odafelé menet az első hosszabb megálló Alsóőrsön a kikötőben volt. Odaértünk letámasztottuk a kerékpárokat és mint a dominó, a viharos szél sorban feldöntötte azokat, de szerencsére nem sérült meg sem kerékpár, sem ember. Mindenki elfogyasztotta tízóraiát, gyönyörködött a tajtékzó Balatonban, majd kb. fél órás pihenőt követően indultunk tovább.

Egy kis pihenőt iktattunk be Csopakon, de csak szusszantunk egyet és meg sem álltunk Füred központjáig. Szerencsére az a hatalmas tömeg, ami jellemző szokott lenni ebben az időszakban a Tagore-sétányra, most nem volt tapasztalható. Letáboroztunk a vízpart közelében és eltöltöttünk egy jó háromnegyed órát itt, volt fagyizás, lángosozás, beszélgetés, nagyon jól éreztük magunkat.

A túra egyik legnehezebb része a jó pihenést, kajálást követő visszaút. Teli hassal felülni a kerékpárokra nem éppen eszményi élmény, de egy jó 15-20 perces „kínlódást” követően már újra önfeledten ment a tekerés. Visszafelé már voltak olyan szakaszok, ahol a szembeszél miatt olyan volt, mintha egyhelyben állnánk, pedig nagy erővel tekertük a pedált. Több kisebb pihenőt iktattunk be, de az egyik pihenőt Krisztián bácsi és fia kihagyták – én nem figyeltem rájuk eléggé – és túlmentek. Azt hitték, hogy nagyon lemaradtak, majd mikor telefonon sikerül kapcsolatot teremteni velük kiderült, hogy úgy belehúztak, hogy mikor mi Káptalanfürednél jártunk, ők már Almádit is elhagyták.

Láttam néhány résztvevőn, hogy komoly erőket mozgósítanak, mind izomerő, mind lelki erő tekintetében. Akik még nem tapasztalták meg a szembeszélben tekerést nem is tudják elképzelni micsoda akaraterő szükséges ahhoz, hogy ne szálljunk le a bicajról és dobjuk az árokba. De ebben a csapatban mindenki derekasan küzdött és nem adta fel.

Almádiban a játszótérnél pihentünk egy nagyobbacskát, de onnan láttam, hogy mindenki fáradt, hogy nem rohamozták meg a játszóteret, hanem inkább leheveredtek a fűben pihenni, ahogyan ezt jómagam is tettem. Erőt vettünk magunkon és elindultunk a túra legkeményebb szakasza felé. Tobruktól az uszoda felé véve az irányt folyamatosan emelkedett a terep, ami a Litéri emelkedőnél teljesedett ki.

Délután kb. négy órára értünk vissza a faluba és az iskolához. Mind gyerek, mind felnőtt megérdemli a DÍCSÉRETET, mert ez a mai túra nem akármilyen kihívás volt!

Köszönöm Nektek, hogy eljöttetek és egy kemény, de jó hangulatú kerekezésen vehettem részt Veletek! Köszönöm iskolánk pedagógusainak, hogy segítettek és elkísértek bennünket! Sziasztok!

 

Anita néni és András bácsi