Felelősségre nevelés

Iskolánkban az utóbbi időben két olyan rongálásos esettel kapcsolatban kellett intézkedni, amiben úgy éreztük, fontos, hogy a gyerekek nem szóbeli vagy írásbeli figyelmeztetéssel, hanem más módon is legyenek nevelve — azaz magatartásukat változtassák meg ezen a két területen. Kérem olvassanak bele a cikkbe…

Alsó (Avé Cézár!)

Az előző héten a következő írásbeli kérést küldtük ki az alsós fiúk szüleinek:

Tisztelt szülők!

Iskolánkban az alsós fiú WC ajtajának zárja tönkrement, ki kellett cserélni. Az eset szándékos rongálásnak minősül, mert a fiúk többszöri figyelmeztetés ellenére sem a rendeltetésének megfelelően használták a kilincset. A problémát nem egy tanuló okozta, hanem általános volt, ezért az alsós fiúknak kell a kárt megtéríteni. Ez tanulónként 170 Ft-ot jelent, amit az osztályfőnöknek kell befizetni. Kérem, hogy az eset kapcsán beszélgessenek el a gyermekkel a felelősség kérdéséről, bízom benne, hogy a jövőben nem lesz hasonló probléma.

március 9.  Tisztelettel: Kisantal Tibor ig.

A vastagított szöveget, ha elolvassák, talán nyomatékosabbá válik, hogy nem arról volt szó, hogy tudjuk-e, hogy kinek a kezében maradt a kilincs, miután többször megjavítottuk, többször felhívtuk a gyermekek figyelmét, hogy nem a vécéajtóval kell Botond vitézt vagy hegyi trollt játszaniuk, hanem, hogy ez általános jelenség volt, kisdiákjainknak a kalandot a szünetekben ez jelentette. Ha  változtatni szeretnénk, hogy felelősen viselkedjenek ott is, ahova a saját szeméremérzetüket védve a tanár nem láthatja őket, valamit tenni kell, a felelősséget pedig itt nem lehet csak egy-két tanulóra lebontani.

Az iskolának van biztosítása, de a házirend szerint a szándékos rongálást a rongálóknak kell megtéríteni.

Felső (Freskó)

A leányok öltözőjében többször is döbbenetes állapotokat tapasztaltunk: letépett papírtörölközők a földön, össze-vissza húzkodott wc-papír, a falakon lábnyomok.

Egy alkalommal számon kértem az egyik csapatot, akiket többször is e tevékenységen kaptunk. A gyermekek ártatlan képpel lépkedve át a földön levő papírtörölközőkön nem vállalták annak a felelősségét, hogy ők voltak, de annak kultúráját sem, hogy a szemetet a földről felszedjük.

Az osztályfőnökkel egyetértésben nem beírást kaptak, hanem az egyik délután a kis csapat kifestette az öltözőt. Nagyon szép munkát végeztek, büszkék voltak arra, hogy milyen szép lett az öltöző.

Következő nap már ők fedezték fel a friss lábnyomokat, hamar kideríthető volt, hogy melyik osztálynál történt, akik radírral azonnal eltávolították.

Kedves Szülők!

A két példa alapján kérem, fogadják el, hogy döntéseink mögött tudatos pedagógiai stratégiák, nevelő szándékú tevékenységek vannak.

Amennyiben erre az iskolára bízták gyermeküket, akkor legyenek részesek iskolai nevelésükben úgy is, hogy döntéseinket nem kérdőjelezik meg a gyermekeik előtt. Az iskola, mint közösség felelős a környezetéért. Még mielőtt “Ökoiskola”, “Környezettudatos intézmény” vagy bármi más hangzatos cím birtokosai lennénk, szeretnénk elérni, hogyha az udvaron szemetet találunk, gyermekük kapásból ne azzal védekezzen, hogy “nem én voltam”, hanem vállaljon felelősséget a közös tisztaságért, előzze meg a baleseteket és rongálódásokat, ne lehasználja, hanem rendeltetésének megfelelően használja a környezet adottságait.

Tisztelettel, Kisantal Tibor igazgató