A tavalyi évben megpályázott ottalvós osztálykirándulásról augusztusban kaptam értesítést, bár nem az általam választott helyszínre és időpontra, de nyertünk. Nagyon örültem, hogy az idei tanév elején ezzel az örömhírrel fogadhatom az osztályt, hiszen a tavalyi évre tervezett 2 napos kirándulás nem valósult meg, ami engem is nagyon bántott, mert megígértem a gyerekeknek.
Már napokkal ezelőtt készültünk a 3 napos kirándulásra, mind programok, mind a közösség erősítése terén. Az osztályfőnöki órákon beszélgettünk, hogy vajon az utóbbi időben jelentkező iskolai problémák milyen hatással lesznek a kirándulásra, sikerül-e felszabadultan, egységesen, jó hangulatban eltölteni a tábor napjait. Jómagam is nagyon vártam, de bizonytalan voltam, hogyan sikerül majd. Az osztállyal egyeztetve Brigi nénit – alsós osztályfőnöküket, hívtuk meg, aki örömmel vett részt velünk a táborban.
Most, hogy hazaérkeztünk azt mondhatom, hogy sok pozitív dolgot tapasztaltam meg, éltem át a gyerekekkel, persze mindamellett voltak olyan momentumok, amik nem a pozitív oldalát mutatták a közösségünknek. Legyen szó örömteli, vagy nehéz pillanatokról, remek lehetőség ez a közösség számára, hogy az elkövetkező órákon olyan dolgokról tudjunk beszélgetni, ami megtörtént velünk, nem csak fikció, vagy másokkal megtörtént esetmegbeszélés. Természetesen ennek a beszámolónak nem az a célja, hogy az osztályközösséget érintő témákat a nagy közönség elé tárjuk, de azt mindenképpen szerettem volna érzékeltetni e rövid bevezetővel, hogy egy iskolán kívüli esemény is milyen lehetőségeket ad a nevelési-oktatási feladatokban és mennyire fontos a tanulóink egyéniségének fejlődésében és a közösségi nevelésben. Remélem részletesen mesélnek majd otthon a tábori élményekről!
Na de lássuk milyen is a tábori élet itt Zánkán!
Hát először is meg kell említeni a kényelmet, hiszen a tömegközlekedés helyett az iskola buszával mentünk háztól-házig, ami nem elhanyagolható (meghallgatva más iskolák utazási élményeit) szempont, mert sokkal több időt tudtunk így a táborban tölteni. Az utazás jó hangulatban telt, a be- és kipakolás zökkenőmentes volt. Köszönjük Tibor bácsinak, hogy épségben eljutatott minket oda-vissza!
A táborba érkezve – jómagam még soha nem jártam ott – láttuk milyen pontos, előre meghatározott rend szerint történnek az események, ami több ezer táborozó esetén lássuk be, alapkövetelmény. Tanulóink jól vizsgáztak, minden utasítást követtek, figyeltek a tábori dolgozók kéréseire. Ennek köszönhetően a megérkezésünket követő kb. 1 órán belül már a szállásunkat is elfoglaltuk, tudtuk a tábori menetrendet. Kiemelem, hogy azok a gyerekek, akik már egy, vagy akár több tábort is a hátuk mögött tudtak itt Zánkán sokat segítettek nekem. A tábor területe hatalmas, rendezett, tele épületekkel, melyek mind a táborozókért vannak, mintha egy „lego városban” járnánk. A tábor területén egyenruhában TESÓK (tábori segítők) és gyerekekre vigyázó biztonsági személyzet lát el szolgálatot. Minden kitáblázva, információs pont, stb.. Jómagam és a gyerekek is biztonságban érezték magukat, nem volt olyan érzésünk, hogy magunkra vagyunk hagyva ezen a nagy területen. Sorban érkeztek az iskolák tanulói, egyre nyüzsgőbb lett a tábor a sok gyerekkel, ami tovább fokozta a hangulatot. Mindezeket megtapasztalva hamar eljött az első étkezés ideje, ami minden napra időrend szerint be volt osztva. Az egész tábor alatt az osztály szépen tartotta az időpontokat, mindenki időben megjelent a találkozási pontokon! Az étkezések kapcsán nem jók a tapasztalatok, pedig olyan ételeket kaptunk javarészt, ami a mai diákok körében „menő”. Volt bolognai, pizza, rántott hús, stb. de így is rengetek étel ment a moslékba. Én kifejezettem figyeltem a többi iskola étkezési szokását is, mert kíváncsi voltam, hogy vajon a mi diákjaink ilyen rossz evők, vagy ez általános tendencia. A konzekvencia, hogy az átlaghoz képest mi többet dobtunk ki, a szerintem ehető, ízletes ételekből! Még „szerencse” hogy volt bolt, ahol a legegészségesebb élelmiszerek közül – chips, cola, cukorka, stb. -válogattak csemetéink kiegészítésnek. A leleményesebbek készültek otthonról instant levesekkel, vízforralóval, nem bízták a véletlenre. A napjaink reggel 6:15-ös ébresztővel kezdődtek, majd 7:00-kor reggeli, aztán programok, majd 12:10-kor ebéd, aztán ismét program a 18:10-es vacsoráig. Ezt szabadidő (1 óra telefonozás), majd esti buli követte, a takarodó 22:00 órára esett. Látszik, hogy hosszú, fárasztó napjaink voltak, főleg, hogy a 22:00 órás takaródó az csak papíron működött. A telefon elvétel remek húzás volt, nem hiányolták, sőt az a tapasztalat, hogy sok gyerek esetébe kifejezetten rosszul hatott az esti órában. Brigi néni ügyelte a 2 lány, jómagam pedig a 2 fiú szobára. A szobák kapcsán az ágyhasználat, rendszeretet, tisztaság, saját holmiaim megőrzése még gyerekcipőben jár, rengeteget perlekedtünk velük. Pár lány volt, akik igyekeztek és kivették a részüket a szobarend kialakításban, megőrzésében, köszönöm nekik!
A 3 nap alatt közel 30 km-t tettünk meg, többen panaszkodtak izomlázra, fájdalmakra, amit én is alá tudok támasztani. A mindennapos testmozgás már ezzel is biztosítva lett volna, de…..
Nézzük milyen programokon vettünk részt:
- Kirándulás a Balázs-hegyre
Az első napon az ebédet követően Viktor bácsi látogatott hozzánk és a tábor közelében található Balázs-hegyre vitt fel minket, ahol megtekintettük a felszentelt templomromot, megcsodáltuk a Nivegy-völgyet és a Balatont. A pihenő közben tartott a diákoknak egy kis tájékozódási ismeret órát, ahol a térkép és tájoló helyes használatát ismertette. A sétánk 11 km-es volt kellemesen elfáradtunk. Köszönjük Viktor bácsinak a vezetést, remek volt!
- Sétahajózás a Balatonon
A második nap első programja egy hajózás volt, ami a zánkai tábor kikötőjéből indult, amihez egy kellemes sétát kellet megtennünk a szállástól. Szerencsére a mi hajónk teljesen zárt volt, így a viharos szélben is jól éreztünk magunkat és megcsodálhattuk a viharos Balatont és környező tájat.
- Mentsük meg az állatokat
A lányok Brigi nénivel mentek erre a programra. A foglalkozáson először állatos mesefigurák képei közül választottak egyet, és el kellett mondani, hogy érzik magukat. Majd ernyős feladatokat kellett végrehajtani, ahol a csapat minden tagjának össze kellett dolgozni. A feladatok egyre nehezedtek, egyre több összhangot igényelt a lányoktól. A kezdeti nehézségek után nagyon szépen dolgoztak együtt. A színes labdák által szimbolizált meteor darabkákat 6 másodperc alatt sikerült kilőni az ernyőből, és ezzel a tábor rekordot is megdöntötte a csapat.
- Trambulin
Míg a lányok megmentették az állatokat, addig a fiúk kiugrálták magukat, ledolgozva az ebédet. Nagyon ügyesen mozogtak, rendesen megizzadtak a program végére.
A délután a lányoké lett volna az ugráló, de sajnos eleredt az eső, így elmaradt!
- Bogár show
A forró égöv ízeltlábújaiból néztünk meg egy kiállítást, ahol preparátumokat és élő rovarokat is megcsodálhattunk. Sok érdekesség hangzott el ezekről a csodálatos élőlényekről. A szenzáció persze az élő állatok simogatása, kézbe vétele jelentette. Igazán jó dekorációként is fel lehetett használni egyes fajokat. Sokan nagyon „undinak” találták ezeket az állatokat, de a program végére változott a véleményük megismerve őket!
- Koncert és disco
Az első este élő koncerten, míg a második este discoban jártunk. Az elején kicsit félve, de a végére főként a lányok bekapcsolódtak a közös táncba. Még engem is rá tudtak venni, hogy pár lépést mozogjak velük, de ők jobban csinálták.
- Számháború, foci, társas, stb.
A második nap nem sok üres óránk volt és az idő is vacakolt, de kibéreltük a szállás alatti közösségi helyiséget és együtt lementünk és játszottunk. Az utolsó napra az idő megjavult, így tudtunk szám háborúzni a tábor strandján, majd röpiztünk és fociztunk is egy keveset.
- Haditechnikai park
Talán egyetért velem az osztály, hogy ez volt a legszínvonalasabb programunk. A Magyar Honvédség emberi fogadtak minket a program kezdetekor. Nem volt kecmec, még én is vigyázba vágtam magam az eligazításkor. Hat csapatot alkottak tanulóink és egy 5 állomásból álló akadályverseny kezdődött, mely közel 2 óra hosszán át tartott. Volt erőnléti pálya, ahol lajhármászást, sáncépítést, fegyver- és lőszeres láda hordást, beteghordást kellet végrehajtani.
A második állomáson repülőgépes szimuláció (fel- és leszállás) és virtuális célbalövés volt a feladat.
A harmadik állomáson ismertették a parkban kiállított harcászati eszközöket.
A negyedik állomáson igazi pisztollyal (műanyag lövedékkel) volt célbalövés és fegyverhasználati ismeret.
Az ötödik állomáson a csapatok lézerharcot vívtak, megismerhettek harcászati technikákat, melyeket alkalmazni lehetett.
Tartalmas 3 napot töltöttünk együtt, jól elfáradtunk, de remek élményekkel tértünk haza. Köszönjük Brigi néninek és Viktor bácsinak, hogy segítették a táborozásunkat és vettek részt a közös programokban!
Spengler András osztályfőnök
