Június 23-27-ig, 30 alsó tagozatos kisdiákkal táboroztunk a Bakony szívében található Hubertus Erdészeti Erdei Iskolában.
Hétfőn reggel 8 órakor volt, ki mosolyogva, de akadt olyan gyermek is, aki könnyeivel küszködve búcsúzott szüleitől. Már az utazás során elmúlt a rossz érzés, helyébe az izgatottság lépett. Megannyi kérdésre keresték a választ: vajon, milyen lesz a szállás, ki alszik az emeletes ágyak felső helyén, ki, melyik szobába kerül stb. A válaszokra kicsit várni kellett, mert csak délután foglalhattuk el a szobákat. Klímaberendezést szereltek minden helyiségbe, ami elviselhetővé tette számunkra a nappalokat, éjszakákat is a nagy hőségben.
Brigitta néni tábori ismertetője után, a már „rutinos” táborozók, gyorsan körbevezették és beavatták az először táborba érkező társaikat. Az otthonról hozott finom falatok elfogyasztása után első túránk az erdőszéli fitnesz-játszótérre vezetett. Itt jó volt látni, ahogy az eddig ismeretlen gyerekek is keresték egymás társaságát és elkezdődött a közeledés az osztályok között. Mikor visszaértünk a táborba, a diákok örömmel vették birtokba a szobákat. A meleg vacsora mindenkinek jól esett. A közös játék után kezdetét vette az esti „rituálé”, mely minden este ugyanígy zajlott: kullancsvizit, tisztálkodás, közös mesélés és az elmaradhatatlan „jó éjt puszi”! Első este az izgatottságnak is betudható, még picit tovább tartott, mire mindenki álomba szenderült.
A második napon korán ébredt a kis csapat. Délelőtt Melinda néni vezetésével megmásztunk közel 200 lépcsőt és a Pokollik-barlang mélyére is leereszkedhettek az igazán bátrak. A Manófánál elkészültek a „kötelező” fotók. A túra során érdekességeket hallottunk a Bakony növény és állatvilágáról, de túravezetőnktől az év fájáról, a korai juharról is fontos információkat tudtunk meg. Az ebéd utáni csendespihenőn nehéz dolga volt annak, aki tényleg pihenni szeretett volna, hisz ez az időszak bizony csak nevében volt csendes…
Délután a kézműves foglalkozáson tetszetős könyvjelzők készültek. Mivel szerdától tűzgyújtási tilalmat vezettek be, így ezen az estén raktunk tüzet és sütögethette mindenki a virslijét, szalonnáját. Természetesen, az est csúcspontajként, a pillecukrok is megpirultak.
Szerdán a túránk a Sárcsi-kúthoz vezetett. A nagy hőség ellenére, kitartóan „menetelt” a csoport a cél felé. Azért, ahol lehetett, az árnyas fák alatt vezetett az útunk. A víztároló szemlélése közben, egy teknőst véltünk felfedezni. Meglepve tapasztaltuk, milyen gyors haladásra képes. Lesétáltunk a forráshoz is, ahol a rengeteg pici béka mindenki tetszését elnyerte. Visszaindulás előtt a forrás hűs vizével megtöltöttük kulacsainkat, így nem szomjaztunk a nagy melegben.
Ezen a délutánon is kézműveskedtünk. Szépséges nyakláncokat festettünk. Este a sötétedés után vadlessel próbálkoztunk a tábor távoli helyén. Volt, ki vaddisznót is látni vélt…
A csütörtöki napunk is tartalmas volt, annak ellenére, hogy a hőség miatt nem indultunk túrázni. Helyette kint, az árnyékban illetve bent, a klimatizált épületben lehetett játszani. A gyöngyfűzéssel is rengeteg időt töltöttünk. Sok, csodaszép nyaklánc, karkötő és kulcstartó készült.
A várva várt moziesten, az izgalmas filmen kívül, a friss, meleg popcorn és a hozzá passzoló üdítők sem maradhattak el.
Az utolsó napon a délelőtt jó részét a pakolás, huzatolás, rendrakás töltötte ki. Azért egy rövidebb túra, kicsi játék és a Fekete István dioráma megtekintése belefért az időnkbe. Ebéd után mindenkiért megérkeztek a szülők. Öröm volt látni, ahogy a táborozók boldogan szaladtak szüleik, testvéreik elé. Reméljük, sok, szép élményt osztottak meg a hazafelé tartó úton családjaikkal.
Örülünk, hogy ismét egy tartalmas hetet tölthettünk együtt 30 alsó tagozatos kisgyerekkel ezen a csodás helyen. Köszönjük a szülőknek, hogy lehetővé tették gyermekeik részvételét. Köszönjük az iskola és az iskolai alapítvány támogatását. Köszönjük egykori diákunknak, Papczun Rékának, hogy mindig elkísér bennünket és aktív közreműködőként segíti munkánkat.
Noszlopy Szilvia és Kárpáti Katalin
