Izgatottan vártuk az év végi osztálykirándulást Budapestre, a Magyar Zene Házához a 4.a osztályos tanulókkal és Király Gyöngyi kolléganőmmel.
2025. június 19-én, csütörtökön, Balatonfűzfőn találkoztunk a vasútállomáson, majd a gyors sorbaállás gyakorlását követően, melynek sok hasznát vettük utunk során, elbúcsúzva a szülőktől, felszálltunk a MÁV Katica járatára. Örültünk, hogy volt helyünk, így a másfél órás utazás alatt a gyerekek beszélgettek, játszottak. Egy kicsit hangosabbak voltak a megszokottnál, de nem csoda, hiszen tele voltak kíváncsisággal a rájuk váró élményekkel kapcsolatosan.
A mozgólépcsőkön való közlekedés, a metrókkal való utazás igazi kihívást jelentett sokak számukra, de végül is jól vettük az akadályokat.
Budapesten a Hősök terén megcsodáltuk a hét magyar honfoglaló törzs vezéreinek lovasszobrait, élükön Árpád vezérrel, majd a bal és a jobb oszlopcsarnokban a szobrokat és domborműveket, melyek a magyar történelem ezer éves múltjának fontosabb történelmi alakjait ábrázolják a hozzájuk kapcsolódó nevezetes eseményekkel.
Vajdahunyadvára következett, Budapest egyik legfestőibb építészeti remeke. A főbejáratot az oroszlános kőhídon át közelítettük meg.
A szépséges Városligetben sétálva eljutottunk a Zenés Játszótérhez, ahol az élménykertben hangokat, dallamokat, ritmusokat csalhattak ki a tanulók a kültéri eszközökből. Kipróbálták a zenélő burkolatot, a cajon dobokat, a kis és nagy nyelves dobot, a sípoló párnákat, a szélpipát, a marimbát, a konga dobot, az oszlop harangokat.
A Magyar Zene Házába belépve, ámultak, bámultak a gyerekek, hitetlenkedve mondták, hogy ilyen nem lehetséges. Vagy mégis? A faleveleket mintázó, aranyló mennyezet azt az élményt nyújtotta, mintha még mindig a parkban barangolnánk. Sou Fujimoto, japán sztárépítész műalkotása mindannyiunkat lenyűgőzött!
Végig jártuk a szinteket, megcsodáltuk a csigalépcsőt, kipróbáltuk a Klavimérát, zenepedagógiai szemszögből azt az izgalmas ismeretterjesztő eszközt, amely bemutatja a billentyűs hangszerek fejlődését. 18 féle hangszer működési módjáról tudhattak meg még többet a gyerekek. Hatalmas élmény volt számukra a zongora kipróbálása is.
Majd egy kis kényeztetés következett: finom süteményeket próbálhattak ki a gyerekek ebben a csodaszép környezetben.
Nehéz szívvel, de elhagytuk a Magyar Zene Házát, és a Városligeti Nagyjátszótérre mentünk, amely a maga ötven féle játékeszközével igazi gyermekbirodalomnak bizonyult. Mindenki megtalálhatta a neki kedves vagy kihívásokkal teli eszközt, válogathattak a különféle nehézségű csúszdarendszerek közül, de választhatták a fészek-, kör-, mérleg és függőhintákat, a kötélpályákat, a forgójátékokat, az egyéni és páros rugós játékokat vagy a trambulinokat. Fagyizásra és jégkása evésre is volt lehetőség a nagy melegben, melyet ki is használtunk.
Az élményekből sosem elég, így a hazafelé vezető úton nem hagyhattuk ki a Népművészeti Múzeum tetejére való feljutást sem. Az épület két, dombszerűen emelkedő épületrészre válik szét, amelyek között az 1956-os emlékművet is birtokba vettük.
Aztán újból az M1-es metróval, a Kisföldalattival közlekedtünk, melyre nagyon büszkék lehetünk, ugyanis 1896-os megnyitásával ez volt az európai kontinens első földalatti vasútvonala. Aztán mozgólépcsők, metrózás és vonatozás következett.
Többen is azt fogalmazták meg a gyerekek közül, hogy ez volt a legjobb osztálykirándulás.
Hálásak vagyunk Istennek, hogy megőrzött bennünket, és sok szép élménnyel gazdagodhattunk.
Faust Zita
