Angoltábor Balatonszárszó 2013. november 12-16.

Angoltábor napló 

Készítette:     Pintér Viktória 8.osztályos tanuló

2013.11.12.
Első nap
Reggel 7 órakor indultunk az iskolától Balatonszárszóra. Két busszal kellett jönnünk, hiszen az egész felső tagozat részt vett a táborozásban.
Mikor megérkeztünk a szálláshoz, megkaptuk a kártyákat, amelyekkel a szobaajtónkat ki tudtuk nyitni. Miután mindenki honfoglalt, sietnünk kellett áhítatra, mert késésben voltunk. A napirend időbeosztása miatt az angolórák csak 35, a szünetek pedig 10 percesek voltak az első napon. A tanórák egyébként nagyon jól teltek, a tanárok szimpatikusak, kedvesek és türelmesek hozzánk. Úgy érezzük, jó lesz az itt eltöltendő idő.
Ebéd után elsétáltunk a József Attila Emlékházhoz. Néztünk egy videót, meg az idegenvezetőnk mesélt az életéről. Mármint József Attiláéról. Mondott érdekeseket.
Miután visszaértünk, kezdődhetett a baseballozás Terryvel. Mi, mondjuk csak fotóztunk a tanárnővel, de még így is vicces volt az egész. Kb. 4-ig tartott a baseballozás, utána fociztunk. Akkorra már besötétedett, alig láttuk a labdát, sőt még pocsolya is volt a focipályán akadályt jelentve. A nagy sportolás után jól teleettük magunkat.
Vacsora után volt egy kis szabadidőnk, hazatelefonálhattunk a szülőknek, hogy a tábor klassz, minden rendben, és nem kínoznak  halálra bennünket.
Az esti program filmnézéssel ment el, elkezdtük József történetét.
A szállás kényelmes, jól néz ki, a kilátás szép. Az angoltanárok kedvesek és szimpatikusak. A napi öt étkezés – bár fura -, de jólesik. Finomakat sütnek-főznek. Úgy gondoljuk, megbízható környezetben, egy megbízható társaság vesz körül minket.

2013.11.13.
Második nap
Az, hogy 10 órakor takarodó volt előző este, nem gátolt meg bennünket abban, hogy a szobatársainkkal kb. éjfélig beszélgessünk.
A délelőtt most már normálisan telt, 45 perces órákkal, 15 perces szünetekkel. Az órák a mai nap is nagyon jók voltak, sikerült párszor elvetnünk a sulykot a tanároknál. (Az osztályunk nevében bocsánatot kérünk.)
Mielőtt belevágtunk volna a délutáni programokba, még egy emberrel csökkent közösségünk létszáma. Balázs (Bölény) rosszullét miatt hazament. Sajnáltuk, jó lett volna, ha velünk tartott volna.
A balatonszemesi kirándulás hosszúra sikerült. Három óra és öt perc alatt tettük meg oda-vissza a távot, azaz kb. 13 kilométert. Az odafele úton csak néha szakadoztak le emberek (köztük mi is) a csapattól, a visszafele úton viszont már 4-5 fős csoportokban szállingóztunk vissza Balatonszárszóra. Köszönjük a tanároknak a sétát, szép próbálkozás volt, de „sajnos” nem fárasztott le eléggé. De azért jól esett végre leülni a melegbe, és a vacsora is hiányzott már.
Este evés után ismerkedős játékot játszottunk. Csapatokba kellett verődni különböző témák szerint. Kinek mi a kedvenc színe, hányas lába van stb. Vicces volt.
Hosszú nap után végre a saját szobánkban, az ágyra-székre roskadva merítünk erőt az éjszakai műszakhoz.

2013.11.14.
Harmadik nap

Reggel 7 órakor az igazgató úr és András bácsi ismételten gitárszóval keltették fel a népet. Hatásos és kellemes módszer. Milyen kár, hogy otthon nem lesz ilyen..
A délelőtt olyan volt, mint a tegnapi. Órák, szünetek, ebéd. (Finom volt ma is az ebéd..Nyami) Alig vártuk már a délutánt, hogy végre kimozdulhassunk kicsit. (Nem gyalog!)
14 órai indulással célba vettük Keszthelyt, azon belül a vadászati múzeumot. Az út körülbelül 45-50 perces volt. Mikor megérkeztünk a múzeumhoz, a tanárok kiosztották az uzsonnát, ami fontos, mert finom volt (pogácsa). Amint végeztünk az evéssel, és a tanárok össze tudták szedni a saját osztályukat, bementünk. Két csapatra bontottak minket, 5-6. és 7-8. osztály. Mi, 7-8. először az emeletre mentünk föl a kisvasutakat megnézni.
Egy jó nagy terembe vezetett minket az ott dolgozó bácsi. Az ajtón belépve mindenkinek leesett az álla a látványtól. Egy „folyosón” kellett végigmennünk, melyet két oldalról vettek körbe a terepasztalok. A kiállítás nagyon jól nézett ki, mindenféle híres kül- és belföldi vasútállomásokat, kastélyokat dolgoztak ki aprólékos munkával. Például megcsinálták a Festetics-kastélyt, a badacsonyi vasútállomást stb. A házakat nem csak kívülről csinálták meg, de belülről is. A kis vonatokban is volt ülés, és ki is volt világítva néhány kabin. Voltak gyors-, teher- és személyszállító vonatok is. Volt egy rész, ahol autópálya is volt, „mentek rajta a kocsik”. Mindenki legalább kétszer végigjárhatta a kiállítást. Nagy gratulációt érdemelnek azok, akik elkészítettek ilyen aprólékosra mindent.
Az időnk leteltével lementünk a vadászati múzeumrész bejáratához. (Egy épületen belül volt a kisvasút terepasztal és a vadászati múzeum is.) A múzeumban mindenki pózolt a ,,kisimított” oroszlánnal, az éppen támadó grizlivel vagy egy barátságosnak tűnő őzikével.
Miután mindenki kellően sokszor lefotózta a számára ismeretlen vadállatokat, és végigértek a múzeumon, kis várakozás után átmentünk a Festetics-kastély parkjába sétálni egyet. 17:00 körül pedig indultuk vissza. Biztosra mondhatjuk, hogy senki nem tért vissza a szálláshelyre rossz emlékkel, élménnyel.

2013.11.15.
Negyedik nap

Ez volt a hét legjobb napja. A tanórák ma is remekül teltek, gyűjtjük a pacákat, ahogy csak tudjuk, és egész jól teljesítünk a szobarendet illetően is. Spengler főhajcsár úr vagy sajnálta tőlünk már a csokikat, vagy túl sok 10 pontos szoba lett, ezért kapott szinte mindenki pici csokikat. Ebéd után voltak, akik Terryvel baseballoztak és voltak, akik már az esti programra készülődtek. Ugyanis a mai nap csinálnunk kellett valamit estére, amit bemutatunk, előadunk.
Mikor hármat ütött az óra, a felső tagozatosok vegyesen csapatokra bomlottak. Kisfilmesek, tablókészítők, rapperek, színjátszósok és képregénykészítők (mi) láttak hozzá a munkájukhoz. József történetéből kellett egy jelenetet megvalósítani, kivéve a kisfilmeseknek, ők bármit filmezhettek.
Vacsora után a nagyterembe összegyűlve elkezdődött a műsor. Nagy nevetések és tapsviharok kísérték az összes előadást, bemutatást, nagyon jól szórakoztunk. A legnagyobb tapsot a 8.-os fiúk kapták, akik kisfilmet készítettek. Bár lehet, nem is magáért a videóért, hanem a videóikban szereplő Spengler főhajcsár úr miatt.
Ez volt az utolsó esténk így együtt. Holnap délután búcsút kell vennünk a helytől, a tanároktól. De még kihasználjuk az időt, beszélgetünk, együtt vagyunk.

2013.11.16
Ötödik nap

Az utolsó nap…
Reggel igazgató úrék ismét gitárral keltettek, hiányozni fog ez a kellemes ébresztés.
A reggeli áhítat után kitöltöttünk (angolul!) a recepciósok kérésére egy véleménylapot. Például, hogy hogyan éreztük magunkat ittlétünk alatt, hogy viselkedtek az ott dolgozók velünk, milyen a szállás, a szolgáltatások stb. Ezt követően magunk elé kaptuk a tesztet is. Voltak, akiknek egész jól sikerült, lettek hibátlan dolgozatok is. De sajnos voltak, akiknek nem lett túl jó..
Mivel a tesztírással elment az idő, ma is csak 35 perces órák, és 10 perces szünetek voltak. Utolsó nap, hmm.. Hát persze, hogy már nem tanultunk. Vagyis csak alig. Órák után az ebéd nagyon kellemes volt. A pincérek kedveskedtek nekünk, mert állításuk szerint eddig mi voltunk a legrendesebb táborozók. Pincérek hozták ki az ételt és vitték el előlünk. Sőt, még desszertet is kaptunk.
A laktató és finom ebéd után még egy utolsót lehetett baseballozni Terryvel, de voltak, akik inkább összepakolták már a cuccaikat. Nagyon rossz volt összepakolni, hisz ez már azt jelentette, hogy végleg vége a táborozásnak.
14:15-re fel kellett mennünk a konferenciaépületbe, azon belül a nagyterembe. Elbúcsúztattuk a tábort. Énekeltünk még párat, az igazgató úr szólt pár szót arról, hogy az ő szemében milyen volt a tábor. A legvégén pedig elbúcsúztunk az angoloktól. Én (Viki) majdnem elsírtam magam, amiért ilyen hamar vége lett ennek az egésznek. Talán túl jól érezhettük magunkat így együtt, ezért fájt a búcsú. Rossz, hogy jó társaságban, jó helyen, sok jót átélve csak úgy repül az idő. Bezzeg, ha rossz körülmények között lettünk volna..
Köszönjük szépen a tanároknak, hogy sikerült mindent megszervezniük a táboron belül is. Köszönjük a vicces, eseménydús programokat, és köszönjük, hogy ilyen csodás emlékekkel térhettünk haza. Jövő nyáron találkozunk!