A márciusra meghirdetett, de betegség miatt elmaradt cirkuszlátogatást pótoltuk a hétvégi munkanapon. Nagyon izgalmasnak ígérkezett a tavaszra beharangozott új előadás a SPLASH – Vízicirkusz műsor. A cirkuszi porondon egy nagyméretű medence került kiépítésre kiegészítve szökőkút elemekkel, emelhető-süllyeszthető porondokkal.
Szombat reggel Fűzőről indultunk és nagy örömünkre minden tanuló eljött így 34-en szálltunk fel a vonatra. Mindenki nagyon lelkes és aktív volt már a vonaton is, így oda-vissza csak mi utaztunk a vagonrészben. A közlekedés során nagy élményt jelentett sok diákunknak a metrón és földalattin való közlekedés, na meg a mozgólépcső! Kaptam is javaslatot, hogy az iskolába is érdemes lenne mozgólépcsőt építeni, továbbítom Viktor bácsinak! Mindenhol nagyon fegyelmezettek voltak a lányok-fiúk egyaránt, érzékelték, hogy a nagyvárosi közlekedéshez gyorsan alkalmazkodni kell, ha nem akarnak eltévedni, lemaradni.
Megérkezve a Cirkuszba megváltottuk a jegyeket, majd mindenki megvásárolta a műsor elengedhetetlen kellékeit (enni-innivaló garmadával) és beültünk az előadásra. Nagyon tartalmas – 2,5 órás program – előadással készültek a cirkusz munkatársai, az ember sokszor azt sem tudta hova figyeljen a látványos bemutatók, vizuális elemek láttán. Az egész előadás a vizes sportok köré épült és felelevenítésre kerültek a sportágakban elért nagy sikereink. Remélem a gyerekek is tartottak otthon élménybeszámolót a látottakról!
A műsort követően a Városligetbe vettük az útirányt, ahol a nagy játszótér közelében vertünk tanyát egy napsütötte füves placcon, sok más csoporthoz hasonlóan, nyüzsgő élet volt körülöttünk. Tanulóink 1,5 óra játékidőt kaptak, sokan még nem voltak itt, így mint akit puskából lőttek ki úgy szaladt a játszótérre a szabályok ismertetését követően. Nagyon élvezték a játszóterezést és a legkisebb probléma nélkül, mindenki a kért időpontra, egészségesen tért vissza a táborhelyünkre! Jó próbatétel volt ez számomra és számukra is az önállóság, csapatépítés szemszögéből. Hamar elrepült az idő és indulni kellett hazafelé, de azért megnéztük még a Zene házát (még odafelé menet ejtettük útba), ahol kipróbáltunk minden hangszert, zajkeltő eszközt, majd megmásztuk a Néprajzi Múzeum különleges tetőszerkezetét és körbenéztünk fentről.
A vonatunkhoz időben odaértünk, sikerült egy teljesen szeparált vagonrészt megtöltenünk, így jómagam kevésbé aggódtam azon, hogyan viselik az utasok a nyüzsgést! Bevallom, én az utazás végére már nehezen, pedig azt gondoltam mindenki elfáradt és szunyókálni fog hazafelé, hát tévedtem!
Köszönöm diákjainknak a fegyelmezett viselkedést, kollégáimnak a segítséget a szülőknek pedig, hogy lehetővé tették a program megvalósítását!
András bácsi
