50 éve már, hogy ballagott az osztály,lányok,fiúk 36-an.
Akkor is nyár volt, forró,napsugaras nyár.
Kék volt az ég és zöld a rét.
Lelkünkben már zsongott az ijfúság varázsa,
álmokkal, vágyakkal teli szerelmes álomkép.
1968.június 6. napját mutatott a naptár,
mikor bezárult mögöttünk az alma mater.
Gondtalan gyermekkorunk elszállt a nyárral.
Ifjú szívünkben erős akarással
léptünk a titokzatos ÉLET felé.
Nem tudtuk még akkor mi vár reánk
jó vagy rossz, bánat vagy öröm,
de mentünk bátran nagy élni akarással
36 litéri volt diák.
Mentek az évek, sorra szálltak az évszakok.
Közben osztálytársaink közül egy pár a földi létet s minket
itt hagyott.
Szemükre örök álom szállt s lelkük szárnyra kapott.
Mi még maradtunk itt a földön,
mert feladatot kaptunk: TEDD A JÓT!
S most egybegyűlve mi vén diákok
Az 50 évért hálát adhatunk !