2026. június 22-26.
Már megszámlálni is nehéz, hányadik alkalommal töltjük jónéhány alsós kisdiákunkkal a nyári szünidő első hetét Ajka-Csingerben, a Hubertus Erdészeti Erdei Iskolában.
A nyári szünet első napján reggel 32-en vártuk izgatottan az indulást. Akadt, aki könnyeivel küszködve búcsúzott családjától, de szerencsére az odavezető úton ennek nyoma sem volt. Vidáman „csicsergő” csapatunk gyorsan birtokba vette a tábor területét. Mondhatom, a „régi, rutinos” és az újonnan érkező táborozóknak is nagyon tetszett, ami fogadott bennünket. Mi felnőttek is meglepődtünk, tavaly óta micsoda változáson ment át az épület. Mindent gyönyörűen felújítottak. Várták is a gyerekek, mikor foglalhatják el a szobákat. Erre csak az első túrát követően került sor.
A finom, otthoni elemózsia elfogyasztása után az árnyas fák alatt elsétáltunk a néhány kilóméterre található játszótérre, ahol csúszdázással, hintázással, fogócskával és a rengeteg fitneszgép kipróbálásával múlattuk az időt. Az oda és visszavezető úton is „megkínált bennünket az erdő finomságaival”: erdei szamócát és szedret is csemegézhettünk. Kora délután érkeztünk vissza a táborba. Ezután a várva-várt „ágyfoglalás” után jött a legnehezebb feladat: az ágynemű felhuzatolása. Bizony, ez sok kisgyereknek nehézséget okozott, de voltak nagyobb segítőink, így együttes erővel azért mindenkinek frissen mosott huzat került a paplanjára, párnájára.
A kezdeti izgalmakat követően már nagyon gyorsan peregtek az események. Hamar összebarátkoztak a korábban egymást alig ismerő másodikos és harmadikos kisgyerekek. Kisebb, nagyobb csapatokban élvezték a tábori szabadságot: voltak, akik játszótereztek, voltak, akik bunkit építettek, voltak, akik pingpongozni, tollasozni próbáltak, voltak, akik asztfaltrajzolással töltötték az időt, de akadtak, akik csak beszélgettek egymással. Olyan jó volt felnőttként mindezt a békés, boldog, önfeledt csapatot látni körülöttünk az egész hét folyamán. Nem volt veszekedés, nem volt árulkodás, mindig, mindenki, mindennek örült, bárhova mentünk, bármit csináltunk, az volt jó! Ez csodás volt, mert a tanév során nem mindig ezt tapasztaljuk….
Hogy mi is történt egész héten: minden délelőtt túráztunk, volt, hogy vezetett túrán vettünk rész, de többször, csak magunk gyalogoltunk el már ismert helyekre. Az ebéd utáni „csendes pihenő” sem maradhatott ki a napokból. Délutánonként kézműveskedtünk. Ekkor a gyerekek nem csak maguknak, hanem szüleiknek, testvéreiknek is készítettek apróságokat. Az esték is változatosan teltek: rögtön a második napon gyújtottunk tábortüzet és meg is sütöttük a virslit és a szalonnát, mert félő volt, hogy tűzgyújtási tilalom lesz, ami szerdán be is következett. Sőt a Szent Iván „éji” tűzugrás és a pillecukor sütés nem maradt el. Izgatottan várta mindenki a mozi-estet, ahol egy tálka frissen pattogatott kukorica és hozzá illő üdítő társaságában tekinthették meg a „demokratikusan” kiválasztott filmet.
És az estékről sem feledkezhetünk meg, hisz ez is miden alkalommal töltekezés volt számunkra: humorral és szeretettel töltötték fel „leki-akummulátorainkat” a gyerekek. A kötelező „kullancsvizit” és zuhanyozás után jött az elmaradhatatlan esti mese. Az egyik szoba Rosszcsont Petiről hallgatott meséket, a másik pedig Mazsolával szenderült álomba, illetve nevetgélt jóízüen a kedves kismalac vicces történetein . A „ jóéjt-puszi” után azonban mindenki nagyon hamar elaludt.
Gyorsan, változatos programokkal, boldogan telt a hét. Reméljük az otthoni élménybeszámolókból is ez tükröződött. Örülünk, hogy együtt lehettünk ezzel a kis csapattal.
Köszönjük egykori tanítványunknak, Papczun Rékának, hogy mindenben segített bennünket és mindenben segített a gyerekeknek is. Köszönjük Csikós-Nagy Csepkének és Waldmann Rékának is, hogy számíthattunk rájuk a gyerekek körüli teendőkben. Köszönjük iskolánknak és az iskola alapítványának is a támogatást. Nem utolsó sorban, köszönjük a Szülőknek, hogy lehetővé tették, hogy ez a tábor gyermekeikkel megvalósulhatott.
Szántóné Szabó Zsuzsanna és Kárpáti Katalin
