2015-óta, egy új kezdeményezés alapján, minden év április 26-a a népviselet napja.
A múlt század elején szebbnél szebb öltözékben pompáztak nagyszüleink, dédszüleink ünnepnapokon, vasárnap templomba menet. Ezek a ruhák tájegységenként, életkoronként változtak. Jelentése volt a hordott ruhadarabnak, a színének, a díszítettségének. Ma alig találjuk meg ezeket a viseleteket. Már csak múzeumokban, és a színpadon bemutatott néptáncműsorokon lelhetők fel.
Azért, hogy ne menjen feledésbe kultúránk ezen része, április hónapban a Litéri Református Általános Iskola tanulóinak több programot szerveztünk ebben a témakörben.
Az iskola aulájában Turóczi Béla fotókiállítása Nagy Zsuzsanna viseletgyűjteményét mutatja be tájegységenként. Megtalálható a bakonyi viseletektől a legtávolabbi magyar lakta vidék, Moldva megörökített ruházata.
Szabó Sándor az előző két év folytatásaként idén a fiú- férfi öltözékeket mutatta be az alsó tagozatos gyermekeknek. Segítségül a táncos fiúk jöttek. Egy vállalkozó legényke pedig kipróbálhatta a bőgatya viseletét.
Káplán György énekművész, a Magyar Kultúra Lovagja Kresz Mária nyomán a XIX. századi viseleteket mutatta be diavetítésében a hatodik, hetedik, nyolcadik évfolyamnak. Az előadás alatt felcsendültek a ruházathoz kötődő dalok, melyeket a bátrabb fiatalok is énekeltek. A megszerzett ismereteket egy 13+1 kérdésből álló feladatlapon kamatoztatták a jelenlévők.
Kutatómunkában régi viseletek megnevezéseinek jelentését keresték meg a gyermekek. Alsósaink öltöztetős babákat rajzoltak, viseleteket színeztek, míg a felsősök ruhákat terveztek.
Köszönöm kollégáim hozzáállását, segítségét, és külön köszönöm Egyedné Kamondi Tündének a gyermekek által elkészített rajzok értékelését, elhelyezését.
Programsorozatunknak az volt a célja, hogy fiataljaink rácsodálkozzanak az elmúlt 200 év változásaira, vegyék észre és értékeljék a szépet, és próbálják visszacsempészni a jelenbe a múlt töredékeit, alkalmazkodva a mai világunkhoz.
Pintér Katalin
