Emlékezzünk! Mert magyarnak lenni igenis jó!

Ma 1848. március 15-re emlékezünk, arra a régi márciusra, ami a pesti forradalom kitörésének, győzelmének és egyben a bátor, lelkes, tenni akaró ifjúságnak a napja is. Az 1848-as forradalomra való emlékezés az egyik legjelentősebb nemzeti ünnepünk. Március 15. a magyar történelmi emlékezetben fontos helyet foglal el, a fiatalok ekkor olyan célt fogalmaztak meg, mellyel ma is azonosulni tudunk. S mi volt ez a cél?

     A XIX. század első felében Magyarország a Habsburg Birodalom részeként elnyomás alatt tartott, fejlődésében gátolt országként működött. Néhány fiatal nemes és értelmiségi azonban ráébredt arra, hogy Magyarország mennyire elmaradott Nyugat-Európához képest, s ezért tenni kell a haza felemeléséért, politikai, társadalmi és gazdasági reformokat sürgettek.

     A márciusi események előzményeként a reformkort, annak sorsfordító alakjait, mint például Gróf Széchenyi Istvánt vagy Kossuth Lajost említhetjük és a népek tavaszaként emlegetett eseménysorozatot. A magyarországi forradalmi események egy nagy európai folyamat részeként vizsgálandóak, ez pedig a korábban említett népek tavasza, amikor Európa megmozdult. 1848. február 23-án Párizsban forradalom tört ki, innen pedig futótűzként terjedt tovább Európában, s érte el Magyarországot is. A forradalmak Európa szerte a regnáló hatalmak ellen törtek ki, a feudalizmus megdöntését és az alkotmányos monarchia megteremtését célozták.

     Mit is jelent a forradalom, mi ennek a forradalmi hullámnak a tartalma? Egy gyorsan jövő, a dolgok lényegi megváltozását hozó jelenség, amikor a régiből az újba, a feudalizmusból a polgári világba megyünk át. Kölcsey Ferenctől származó „Jelszavaink valának: haza és haladás” idézet tömören fejezi ki ennek a korszaknak a lényegét.

     Most pedig gondolatban járjuk végig 1848. március 15. helyszíneit. Nézzük mi is történt ezen a napon?

1848. március 13-án Bécsben is kitört a forradalom, ami az utolsó csepp volt a pohárban. Az események hatására másnap a Pilvax kör tagjai, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál elhatározták, hogy azonnal a cselekvés útjára lépnek és kihirdetik követeléseiket, az Irinyi József által kidolgozott 12 pontban. Ez az esős nap a Pilvaxban kezdődött, ahol a márciusi ifjak megbeszélték, hogy buzdító beszédekkel szólítják meg egyetemi ifjúságot. A tömeg egyre nagyobbra duzzadt, mire Landerer és Heckenast nyomdájához értek. Egy nyomdagépet lefoglalva kinyomtatták a 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát, ezzel megszülettek a szabad sajtó első termékei. Délután három órakor a tömeg a Nemzeti Múzeum elé vonult, majd a Városházához, ahol követelték, hogy a 12 pontot fogadja el a városi tanács. Következő állomásuk Budán a Helytartótanács volt, ahol szintén követeléseik elfogadását és a sajtóvétség miatt raboskodó Táncsics Mihály, szabadon bocsátását követelték. Ennek a napnak a záró helyszíne a Nemzeti Színház volt, ahol a győzelmet Katona József Bánk bán előadásával ünnepelték. Vér nélkül győzött a forradalom.

    A március 15-i pesti forradalom csak a kezdete volt annak a harcnak, melynek a célja a magyar szabadság kivívása volt. Mit üzen számunkra ez a nap? Bátorsággal, összefogással, reménnyel, tenni akarással elérhetjük céljainkat.

Éliásné Biró Lilla történelem szakos bölcsész és tanár