Három napos erdei iskolában jártunk 2025. május 28- 30. között az Öreg-Bakony egyik legnépszerűbb kirándulóhelyén: Vinyén.
Miután részt vettünk iskolánk aulájában a hétfő reggeli áhítaton, a szülők segítségével, autókkal utaztunk a veszprémi vasútállomásra. Birtokba vettük a vasúti kocsit, voltak olyanok, akik le kellett győzzék kezdeti félelmüket, ugyanis még nem vonatoztak. Kezdetben társasoztak a gyerekek, beszélgettek, de az igazi hangulatot a visszaszámlálás hozta meg, ugyanis Varga Flóra születésének időpontja erre az időre esett.
Ahogy a vasútvonal egyre mélyebben kanyargott a Cuha-szurdokban, a gyerekek kíváncsian figyelték a tájat. A Veszprém- Győr vasútvonalon haladva megmutattuk nekik, hogy a délutáni túrázás során hol fogunk haladni. Egyedi élmény volt számukra az utazás a viaduktokon és az alagutakon át. A vonat Porva- Csesznek és Vinye állomások között három alagúton és két viadukton haladt keresztül. Megérkezve Vinyére, átkelve a vasúton, az Öregbakony Turistaház és Erdei Iskola épületében szállásoltak el bennünket. A gyerekek birtokba vették a közel egy hektáros ős fás udvart, megették az otthonról hozott elemózsiát, énekszóval köszöntöttük Flórát, aki megkínált bennünket az otthonról hozott kedvenc süteményével.
Gyenes Viktor igazgató úrral, aki közel húsz éven keresztül vezetett túrákat, tartott szakvezetéseket Vinyén és a környéken, a Cuha-völgybe indultunk. Út közben egy hatalmas, 450–500 év körüli öreg tölgyre hívta fel a figyelmünket, mesélt róla, majd arra buzdított, hogy öleljük meg a védett fát. Az ölelés, simogatás a mi lelkünknek is sokat jelentett.
A Kőpince-barlangba érve túravezetőnk a barlangok fajtáiról, kialakulásukról, a karsztosodás folyamatáról beszélt. A víz vájta barlang, a mészkőrétegek érdekes rajzolatait érdeklődéssel és nagy lelkesedéssel figyelték a diákok.
A barlang megtekintése után, átkelve a patakon, megnéztük a forrást, beszéltünk a víz útjáról (a forrástól az óceánig), majd megkóstoltuk a Kőpince-forrás üdítő vizét, és feltöltöttük kulacsainkat.
Vinyétől Porva- Csesznek felé a gyönyörű szurdokvölgyben árnyas, öreg fák alatt vezetett a túraútvonalunk. Az élelmesebb gyerekek a környezetismeret kisfüzetükbe jegyzeteltek, hiszen számos látnivaló volt: megfigyelhették az erdő szintjeit, élővilágát, a különböző növény-, és fafajtákat. Érdekes látvány volt mindannyiunk számára a hegyoldalban magasodó fák eső által kimosott óriási gyökerei. Több alkalommal egymásra figyelve és egymást segítve keltünk át a Cuha patakon.
A hegyi vasúthoz és viadukthoz érve, Viktor bácsi beszélt Gubányi Károly fiatal mérnökről, aki korát megelőzve kiemelkedőt alkotott a vasútvonal tervezése, építése során. Az ő nevéhez fűződik a viadukt elnevezése is. Megtudtuk, hogy a Győr-Veszprém vasútvonalat, Magyarország egyetlen műemléki védettségű Bakonyszentlászló és Veszprém közötti szakaszát 1896-ban adták át.
A Porva-Csesznek vasútállomásról vonattal érkeztünk vissza Vinyére. A finom vacsora után kinti szabad játék következett, az esti tisztálkodás után áhítatot tartottunk. Lakics Mátyás olvasta fel a jó pásztor történetét a gyerekbibliából, majd közösen imádkoztunk, hálát adtunk Istennek a nap ajándékaiért.
Az éjszaka rövid volt a pedagógusok számára, reggeli előtt Király Gyöngyi kolléganő megtornásztatta a friss levegőn a gyerekeket.
Délelőtt kilenc órától Mészáros József a denevérek titokzatos világáról, testfelépítésükről, lakóhelyükről, a velük kapcsolatos hiedelmekről tartott projektoros előadást, majd élőben is megsimogathattak a gyerekek egy élő denevért.
Az élményekben gazdag foglalkozás után közösen elolvastunk két fejezetet Berg Judit Rumini című könyvéből. Annyira jók voltak a gyerekek, hogy a tábor tulajdonosa nem is vette észre, hogy bent vagyunk.
Szabad játék következett a hatalmas udvaron, majd a finom ebéd után újabb kaland várt ránk: Viktor bácsival újabb túraútvonalra mentünk a Cuha-völgyébe, melyről elmondható, hogy nemcsak a Bakony, de az egész Dunántúl egyik legelragadóbb szépségű hasadékvölgye.
A vállalkozó szellemű gyerekek túravezetőnkkel megmásztak egy barlangot, ennek során megtapasztalhatták a barlangmászás nehézségeit. Gyöngyi néni is segített, hogy minden gyerek épségben kiérjen. Viktor bácsi beszélt a barlangászat szabályairól, annak szépségeiről, de a veszélyekről is.
Egymást segítve, hallgatva az erdei madarak énekét, visszaindultunk a táborba, ugyanis ez az este még számos izgalmat tartogatott számunkra.
Visszaérve a táborhelyre, a gyerekek előkészítették a paprikás krumplihoz a hozzávalókat, Viktor bácsi tüzet rakott, és megfőzte számunkra a finom vacsorát. Mindenki jóízűen evett, majd elemlámpákkal felszerelkezve éjszakai bátorságpróbára indultunk a Cuha-völgybe az erdőbe.
Már beesteledett, amikor útnak indultunk, út közben találkoztunk egy rókával, megcsodáltuk a csillagos égboltot, s egyszer csak arra figyelmeztette a gyerekeket Viktor bácsi, hogy elveszítettük Gyöngyi nénit, és az lesz a feladat, hogy kis csoportokba induljunk vissza, egymást segítve keressük meg őt. Nem kevés izgalommal járt ez az este, de a feladatot teljesítve boldogan indultunk vissza, majd az esti tisztálkodás után mindenki a megélt élményeiről beszélt. Az éjszaka csendes volt, minden gyerek jól aludt.
Elkövetkezett az erdei iskola utolsó napja. Reggeli után Pappné Rácz Ildikó népi iparművész segítségével megismerkedtünk a kötélverés folyamatával. Hármas csoportokba szerveződve, a gyerekek egymást segítve nagyon szép színes karkötőket készítettek.
Projektmunka következett: csoportmunkával dolgozták fel a gyerekek a három nap élményeit, majd bemutatták az elkészített produktumokat. Videót készítettünk az édesanyák anyák napi felköszöntésére, majd az úti csomagot elfogyasztva elindultunk a vasútállomásra. Voltak gyerekek, akik azt mondták, hogy visszatérnek a szüleikkel ezekre a helyekre.
Összességében elmondhatjuk, hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, megtapasztalhattuk az összetartozás élményét. Ajándék volt a jó idő, a sok segítség, amit kaptunk.
Köszönjük a szülőknek és az iskola vezetésének, hogy támogatták anyagilag az erdei iskola megvalósulását! Köszönjük Gyenes Viktor igazgató úrnak a profi túravezetést, a megfőzött finom vacsorát, a beszélgetéseket, a közös élményt!
Hálásak vagyunk Istennek, hogy megsegített és megőrzött bennünket!
Faust Zita