1. nap, 2026. május 3. (vasárnap)
Részlet a diákok beszámolójából: „Vasárnap hajnalban, 4-kor indultunk el a hosszú útunkra, Erdélybe. 7 óra utazás után megérkeztünk a Tordai-hasadékhoz, ahol egy 10 km-es túrát tettünk meg egy gyönyörű környezetben. Mindenki kellően elfáradt. Ezután még közel 3 óra utazás várt ránk, hogy elfoglalhassuk a szállásunkat, Nyikómalomfalván. Miután megérkeztünk egyből vacsorázni mentünk. Mindenki jóllakott, és elfoglalta a szobáját, majd megtörtént a kötelező hazatelefonálás. A takarodó előtt mindenki lezuhanyzott, és lefeküdt aludni.”
2. nap, 2026. május 4. (hétfő)
Részlet a diákok beszámolójából:
„Hétfő reggel 8 óra körül elindultunk busszal a Vargyas-szorosba. 9 órakor Szentegyházára értünk ahol egy traktor fogadott minket és azzal mentünk tovább. Az úton beszélgettünk, énekeltünk és jól éreztük magunkat. A traktor sofőre elvitt bennünket oda ahol meg lehetett kóstolni a borvizet, a borvíz a föld alól jön fel és vas íze van. Aztán folytattuk utunkat és a traktorral átkeltünk a folyókon. Az utolsó pataknál az összes fiú kiszállt és elkezdte a hideg patakban tolni a traktort, ugyanis a traktor sofőrje eljátszotta, hogy nem jön ki onnan. Még egy kis idő után elérkeztünk a Vargyas-szoros elejéhez. A szorosban bementünk az Orbán Balázs barlanghoz. Amikor visszaindultunk a traktorhoz, akkor váratlan veszély jött velünk szembe. Egy medve jött felénk. A felnőttek elkezdték a medve elijesztését. Utána gyorsan elindultunk, hogy ne hogy utolérjen minket. Visszaértünk a traktorhoz. A buszon két csapat alakult ki, az egyik csapat medvelesre ment, a másik pedig fafaragásra. Utána vacsora következett. Vacsora után, pedig volt egy kis szabadidőnk.”
3. nap, 2026. május 5. (kedd)
Részlet a diákok beszámolójából:
„Reggel 7-kor reggeliztünk, nagyon ízletes volt. Utána útra keltünk s az első megálló Tamási Áron sírja és a Trianon emlékmű volt Farkaslakán. Következő megállónk is Farkaslakán, egy esztena meglátogatása, ahol megkóstolhattuk a házi juhsajtot és gyógyteát is, majd egy hosszú út vette kezdetét. Útközben meglátogattuk a csíksomlyói kegytemplomot. Az út végén pedig eljutottunk a csodaszép Szent Anna-tóhoz. Itt többen ettek kürtős kalácsot is. A hazaút egyetlen megállója Korond volt, ahol láttunk egy bemutatót a helyi sófeldolgozásról, és bazároztunk egy bő fél órát. Hazaértünk, gyors vacsi, és terepjárókkal indultunk a Jézus Szíve kilátóba. A kilátás és a naplemente gyönyörű volt. A hazaúton már besötétedett, igazán izgalmas utunk volt hazafelé.”
4. nap, 2026. május 6. (szerda)
Részlet a diákok beszámolójából:
„Reggel 7-kor reggeliztünk, és 8 kor indultunk a Madarasi-Hargitára. Amikor megérkeztünk Ivó településre, terepjárókkal vittek fel minket. A sícentrumtól gyalog folytattuk tovább utunkat. Moraru Norbert, túravezető és vadőr bácsi kísért fel minket a Hargita legmagasabb pontjára, amely 1801 méter magas. Közben szerencsénkre a sok-sok hó miatt néha hócsatába bonyolódtunk. Utána indultunk a Hargita (Szökő) vízeséshez, ahol nagyon csúszós úton gyalogoltunk és sokan el is csúsztak. Amikor megérkeztünk oda, akkor patakon és köveken másztunk át. Aztán visszaindultunk a terepjárókhoz, de akkor más útvonalon mentünk. Amikor indultunk a terepjárókkal, medvét vettek észre a busztól körülbelül 500 méterre. A hazaérkezés előtt kettévált az osztály, mivel az egyik fele fafaragásra és helyismeretei sétára ment, a másik fele pedig medvelesre. Izgalmakkal tértünk haza és tele emlékekkel, így este nagyon örültünk a bőséges és finom vacsorának.”
5. nap, 2026. május 7. (csütörtök)
A svédasztalos reggelit követően buszra szálltunk, és Székelyudvarhely valamint Csíkszereda érintésével érkeztünk Csíkszépvíz településre, ahol először a városban tettünk egy sétát: megtekintettük az örmény katolikus és a római katolikus templomokat, valamint az egykori örmény kereskedő-és lakóépületek egy részét. Ezt követően a Székely Határőr Múzeumban vettünk részt interaktív tárlatvezetésen, ahol megismerkedtünk a székelység történetével, a határőrizetben betöltött szerepükkel. Nagyon büszkék vagyunk diákjainkra, hiszen történelmi és földrajzi tudásuk kimagaslóan jó volt, ezt a múzeum munkatársa is megerősítette! A tárlatvezetés, a sok-sok információn túl rengeteg lelki is élményt is tartogatott, így hatalmas tapssal, és elérzékenyülve búcsúztunk Csíkszépvíztől… Utunk a Csíki-havasokon keresztül vezetett a Gyimesekbe, ahol Gyimesbükkön megtekintettük az „ezeréves határt”, a Rákóczi várat, és a 64 vármegyét szimbolizáló kopjafa soron, Veszprém vármegyénél elhelyeztük iskolánk koszorúját. A gyimesbükki kápolnánál tartottuk pihenőnket, ezt követeőn visszaindultunk a Csíki-havasok – Csíki-medence – Hargita-hegység – Székelyudvarhely útvonalon Farkaslakára, ahol szabadidő keretében lehetőség nyílt vásárolni és lángosozni, pizzázni, fagyizni egyet. Szálláshelyünkre, Nyikómalomfalvára érkezvén négy csapatban totót állítottunk össze a diákoknak a heti élményekből, és a kettő, legjobban teljesítő csapat tagjait ajándék hűtőmágnessel jutalmaztuk. Hatalmas öröm volt számunkra, hogy diákjaink meglepetéssel készültek nekünk, és megköszönték a kirándulást a pedagógusok, a kísérők és a sofőrök számára is. A finom, és bőséges vacsorát követően egy kis táncos bemelegítéssel készültünk a Boróka Tánccsoport esti táncházára, amely után mindenki pakolni kezdett, és nyugovóra tért, hiszen reggel indulunk haza… Ezt a beszámolót Viktor bácsi írta, mivel már mindenki pihen.
6. nap, 2026. május 8. (péntek) – úton hazafelé
Elérkezett hazautazásunk napja is. Gyorsan eltelt ez a hét, tele élményekkel, tudással, közösségi programokkal. A finom és bőséges, svédasztalos reggelit követően (fényképeket csatolunk, hiszen pár tanulónk azt állítja, hogy „nem tud megfelelő ételt találni magának”…) elbúcsúzutunk a háziaktól (ezúton is hálásan köszönjük a vendéglátást a Lakatos családnak, Anitának és Sándornak, valamint Ildikónak), és szomorú szívvel búcsúztunk Székelyföldtől. Utunk első állomása Torda volt – ahogyan ideúton is – de most a tordai sóbányába látogattunk el, ahol idegenvezetőnk segítségével ismerkedtünk meg a sóbányászat történetével, eszközeivel, és nagyon sok érdekességet is hallhattunk. Megdöbbentő magasságok és mélységek jellemzik ezt az európai szinten is híres sóbányát. Meglátogattuk a sótavat is, sétáltunk, néhányan vásároltak, és indultunk tovább. A buszra szállva Viktor bácsival összefoglaltuk a hét látnivalóit, érdekességeit, élményeit. Végezetül egy igazi székely kürtős kaláccsal is megleptük diákjainkat, hogy a Székelyföld ízei is hazajussanak az emlékeken túl.
Projektvezetőként ezúton szeretném hálásan megköszönni, hogy megvalósulhatott a HATÁRTALANUL! pályázatunk:
– Rózsás Anita osztályfőnök és szervező tanár, aki a program szíve-lelke évek óta,
– ViTransz Busz Kft. munkatársai, sofőrjeink: Petrovics Márk és Putz Gábor urak,
– Akik a szállást és az étkezést, valamint a vendégszeretetet biztosítják: Lakatos család, Nyikómalomfalva,
– Túravezetőink: Laci bácsi, Norbi bácsi,
– és természetesen jár a köszönet a szülőknek is a bizalomért, hogy megbíztak bennünk, támogatták a programot, hiszen ezen támogatás nélkül nem jött volna létre az út!
A program teljes költségvetése: 6 972 000 Forint, amelyet a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül Magyarországa Kormánya biztosított az eredményes pályázatunknak köszönhetően. Pályázati azonosító szám: HAT-KP-1-2025/1-000394. Pályázatunk címe: Bakancslistás földrajzi és történelmi élménytúra Erdélyben és Székelyföldön.
