Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2024/1-000252
1. nap, június 1.
Június 1-jén, hajnali 4 órakor indultunk Litérről, hogy közel 900 kilométer után, Székelyföldre érkezhessünk. Utunkat a Litér-Budapest-Ártánd útvonalon terveztük, ahol átléptük az egykori határt – hiszen az Európai Unió schengeni övezete miatt már nincs határellenőrzés. Elhaladtunk Nagyvárad mellett, az első megállónkat Erdély földjén, a Király-hágón ejtettük meg. Kolozsvár felé folytattuk utunkat, és a a tordai hasadék grandiózus látványa hamarosan feltárult elénk, és tudtuk, közeledünk a méltán híres tordai sóbánya felé! Magyar idegenvezetéssel jártuk be az egykori bányát, amely ma Erdély egyik kiemelt turisztikai nevezetessége. Hihetetlen méretei miatt mindenkit ámulatba ejtett. Torda után Szováta és Parajd érintésével Farkaslakán tartottunk pihenőt, ahol megkoszorúztuk a Trianon Emlékművet és Tamási Áron sírját, kifejezve tiszteletünket hazánk és erdélyi költőnk iránt. Természetesen minden nevezetesség, látnivaló előtt a diákok által készített tájékoztatókat olvastuk fel, valamint Viktor bácsi igyekezett bővíteni a földrajzi-történelmi ismerettárat. 🙂 Szálláshelyünk Nyikómalomfalván található, ahol húslevessel, rántott hússal, töltött káposztával és islerrel vártak minket nagy szeretettel házigazdáink, a Lakatos család. A csapaton nem volt érezhető a fáradtság, sőt… Azért szépen lassan mindenki elcsendesedett, hogy felkészüljünk a hétfői kihívásokra! Következő beszámoló hétfő este érkezik!
2. nap, június 2.
Hétfő reggel az ébresztőt követően Viktor bácsi tartott a kissé még álmos csapatnak reggeli átmozgató, nyújtó, mobilizáló tornát, hogy mindenki bírja a napi programokat. A finom, svédasztalos reggeli és az úticsomagok elkészítése után buszra szálltunk, és Szentegyházára utaztunk, ahonnan a Laci vezette traktor segítségével jutottunk el a Vargyas-szorosba. Ez a csodaszép szoros Székelyföld egy igen különleges helye: a patak alakította szurdokvölgyben 122 barlang található, és több helyen függőhidakon és vasláncokon, a sziklafalon kapaszkodva, egymást segítve, támogatva értünk el az Orbán Balázs barlangig. Jól átmozgatta, és kiválóan összerázta a csapatot ez a közel 7 kilométeres túra! Visszaúton már kissé elfáradt a csapat, de jó kis slágerek szóltak a hangszóróból, így vidám hangulatban érkeztünk vissza Szentegyházára, ahonnan busszal indultunk tovább. Csapatunk fele medvelesre indult egy természetvédelmi őrrel, és türelemmel várva figyeltük a medvéket, akik meg is érkeztek. Csapatunk másik része Nyikómalomfalvára utazott, a szállásunkra, ahol a helyi fafaragó mester tartott előadást a székelykapukról, és ki lehetett próbálni a fafaragás mesterségét is. Vacsoránkat este kilenc körül fogyasztottuk, majd mindenki nyugovóra tért, bár voltak akik még kihasználták a társaság adta bandázást és jókat beszélgettek, de végül mindenki álomba szenderült.
3. nap, június 3.
Az ébresztőt követően a már megszokott reggeli torna következett, svédasztalos reggeli, szendvicskészítés, és irány a busz. Első megállónk Farkaslakán volt, ahol egy esztenát látogattunk meg, és a sajtkészítés rejtelmeibe pillanthattunk be egy családi gazdaságban. Sok, és szívet melengető gondolatot is kaptunk a háziaktól a finom sajtok és a citromfű tea mellé. Farkaslaka után buszunk a Csíki-medence felé vette az utat, de még egy megállót beiktattunk: a Székelyudvarhelyhez tartozó Szejkefürdőn megcsodáltuk a 17 darab csodás székelykaput, és megemlékeztünk Orbán Balázsról. Sírjánál koszorúztunk is. Következő állomásunk a Csíksomlyói Kegytemplom, ahol mindenki élőben láthatta a Mária-szobrot, és megnéztük, hol szervezik a Csíksomlyói Búcsút. Csíkszereda, Mikó Várban folytattuk tanulmányi kirándulásunkat, ahol múzeumpedagógiai foglalkozás keretében ismerkedtünk a Székelyföld és Erdély néprajzi, történelmi múltjával. Itt a csapat már vesztett a lendületből, mindenki szívesen pihent volna pár órát, de mentünk tovább: a Csíki-medencét az Olt-folyó völgyén keresztül hagytuk el, hogy Tusndáfürdőn át, a Csomád vulkán világhírű krátertavához, a Szent Anna tóhoz utazzunk. Rövid gyalogtúrával értük el a tavat, ahol a tóparton kürtöskalács pikniket tartottunk. Két óra buszozás után értünk vissza szállásunkra, ahol finom vacsora és rövid pihenő következett, majd a Boróka Néptánccsoport tagjai tartottak táncbemutatót és táncházat. Közben eleredt az eső is, így a néptánc után eljárták a gyerekek az esőtáncot is. Aktív, tartalmas és fárasztó napunk volt, telis-tele élménnyel, tudással, szeretettel, Székelyfölddel.
4. nap, június 4.
Korán kezdtük ezt a napunkat is, hogy minél többet láthassunk Székelyföldből. A reggelit követően a Hargita hegycsoport felé vettük az irányt, és Ivó községig buszoztunk, ahol vártak minket a platós teherautók, amelyek a Madarasi Hargita sípályáig vittek minket. A buszon meghallgattuk a kopjafákról szóló kiselőadásokat, Lilla néni pedig a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából Trianon eseményeit foglalta össze. A sípályákig vezető út is szenzációs élmény volt, de fentről egészen más arcát pillanthattuk meg a Keleti-Kárpátoknak. Túravezetőnk, Norbert vezetésével felmásztunk a Madarasi Hargita csúcsára, amely 1801 méter magas. A csúcstámadást követően a Szökő-lápon keresztül ereszkedtünk le a Szökő-vízesésig, amely 1540 méteres tengerszint feletti magasságon található, és Erdély egyik legnagyobb természetes vízesése. Itt tartottunk ebédszünetet, majd újra bakancsot húzva túráztunk vissza a sípályákhoz, ahol vártak ránk a platós kisteherautók, és a buszunkhoz szállítottak minket. Utunk Homoródfürdőre vezetett, ahol a csapat egyik része indult a medvelesre. Hihetetlen élmény volt, hogy pár perccel a lesbe érkezésünket követően megjelent egy nőstény medve kettő kis bocsával. A csapat másik fele Nyikómalomfalvára utazott, ahol előadást hallhattak a székelykapukról, valamint a helyi fafaragó mester segítségével kipróbálhatták a fafaragás mesterségét. Este a két csapat vacsoránál találkozott a szálláshelyen, Nyikómalomfalván. Az este jó hangulatban, sok beszélgetéssel, nevetéssel telt, de már mindenki hamarabb tért nyugovóra…
5. nap, június 5.
A reggeli ébresztőt követően elfogyasztottuk a finom falatokat, majd útnak indultunk autóbuszunkkal, hogy meglátogassuk a történelmi Magyarország ezeréves határát. A mai napra eredetileg tervezett programunkat módosítanunk kellett, mivel az elmúlt hónap jelentős esőzései miatt a Békás-szorosban korlátozták a forgalmat: sem gyalog, sem autóbusszal nem lehet behajtani, így sajnos ez a programunk a Gyilkos-tóval együtt elmaradt, de találtunk alternatívát! Csíkszereda érintésével Szépvíz településre utaztunk, ahol a Székely Határőr Múzeumban egy közel kétórás, rendkívül interaktív és tartalmas idegenvezetés keretében ismerkedtünk a székelység történetével, a történelem viharaival, amelyek Székelyföldet és Erdélyt érintették. Az idegenvezetés végén szem nem maradt szárazon, és bizony mindenki érezte Trianon súlyát, amely itt, 105 esztendő elteltével is, arcon csapja az embert! Hálásan köszönjük ezt a hihetetlen történelmi, földrajzi összegzést, amely megkoronázta erdélyi utunkat! Mindenkinek jó szívvel ajánljuk ezt a múzeumot, nem fog csalódni!
A Tatros-folyó völgyében folytattuk utunkat, és értük el a gyimesi csángók otthonát, a Gyimeseket. Gyimesbükkön, a 30-as őrháznál álltunk meg, ahol egy helyi csángó ember volt a vezetőnk. Ismét történelemóra következett, ezúttal Gyimesországról, amely a történelmi Magyarország határa volt egykoron. Hihetetlen lelki érzés volt itt lenni, érezni, hogy a történelem itt él, és csodálkozni azon, hogy közel 900 kilométerre otthonunktól, itt is magyarul beszélnek! Ebédszünetet iktattunk be, hogy tudjunk pihenni egy kicsit, mivel közel 3 órás út várt ránk a Tatros-völgyén keresztül a Felcsíki és Gyergyói-medencéken át jutottunk el Korondra, a híres fazekas faluba. Elsőként a helyi sómanufaktúrába látogattunk, ahol megismerkedhettünk a sófeldolgozás módjával (és közben Parajdra is gondoltunk, imáinkba hordozzuk), majd vásárlás következett a korondi főutcán. Este 7 órakor értünk vissza a szálláshelyünkre, ahol a finom búcsúvacsorát követően kvízjáték következett a héten látott és hallott információkból. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek! A pedagógusok záró gondolatait követően pakolás, fürdés, rendrakás, mert szomorú szívvel, de pénteken indulunk vissza. Erdélyt, Székelyföldet és Gyimesországot a szívünkben visszük haza…
6. nap, június 6.
Kora reggeli ébresztő, pakolás, reggeli, pakolás, indulás. Búcsú Székelyföldtől. Irány a Tordai-hasadék! 3 óra buszozás után már húztuk is a túracipőket, bakancsokat, és indultunk, hogy megismerjük a híres, és csodálatos Tordai-hasadékot. Oda-vissza mintegy két óra alatt jártuk be ezt a lélegzetelállító völgyet, nem győztünk csodálkozni. A gyerekek egy finom kürtős kalácsot is kaptak, hogy egy kis gasztronómiai emlék is maradjon még az utolsó napra Székelyföldről.
Csodálatos élményekben volt részünk az elmúlt hat napban. Hálásan köszönjük a szervező és vezető pedagógusoknak! Köszönjük sofőreinknek: Márknak és Gábornak, a ViTransz Busz Csapatának a sok-sok éves közös munkát! Köszönjük a pályázati támogatást a Határtalanul! programnak! Köszönjük diákjaink aktív részvételét, lelkesedését! Köszönjük a szülők nyitottságát, támogatását, hogy megbíztak bennünk, és ránk bíztak gyermekeiket!
