A második félév első biciklizését Balatonfüredre hirdettem meg május 13-ra. A túrára 9 diák és 3 szülő jelentkezett.
A túra reggelén szomorúan tapasztaltam, hogy az égbolt borús és az időjárás jelentés sem volt biztató. Mivel nem esett – mindenkinek mondtam, hogy ha nem esik megyünk – felpakoltam a bicajomat az autóra és elindultam az iskolához, az indulási helyre. Az indulás előtt 10 perccel még senki sem volt ott, így izgultam, hogy eljönnek-e egyáltalán a jelentkezők. Aztán egyszer csak sorban érkeztek a diákok/szüleik és 10 előtt 2 perccel mindenki megérkezett, vagyis majdnem mindenki, mert Ricsi Tobrukban csatlakozott hozzánk.
Amint elindultunk elkezdett szemerkélni az eső. Egy idő múlva mindenki magára öltötte esőkabátját és haladtunk szépen a cél felé. Húsz percnyi tekerés után elértünk Tobrukba, ahol a Ricsi már várt ránk vasparipájával. Az első megállóhelyünk Balatonalmádi hajóállomása volt, ahol megreggeliztünk, etettük a kacsákat, fára másztunk, majd folytattuk utunkat. Az eső nem tágított, de különösebben nem zavart senkit, jókedvűen haladt a csapat. Almádit elhagyva jött egy unalmasabb szakasz – már ami a látnivalókat illeti – egészen Alsóőrsig. A következő megállóhelyünk a csopaki „madárles” pihenőhely volt. Itt sokan ismét pótolták az elégetett kalóriákat és mivel a pihenőhelyen játszótér is volt, kiegészítő mozgásformákra is lehetőség adódott (hintázás, libikóka). Azt mondanom sem kell, hogy az eső még mindig velünk volt. Innen már csak egy – jó nagy – karnyújtásnyira volt uticélunk, Balatonfüred. Sokan félve emlegették a Füred előtti emelkedőt, de amint felértünk a tetejére, mindenki rácsodálkozott, hogy „ezért kár volt aggodalmaskodni”. Beérve a városba begurultunk a Tagore-sétányra, ahol a büfésor előtt vertünk tábort. Amint leszálltunk a bicajokról és kinéztük a legjobb lángosozót leszakadt az ég. Szerencsére még nem volt minden büfé nyitva, így a kerékpárokat az egyik fedett terasza alá tehettük. Mindenki „megtámadta” a vendéglátó egységet és megrendelte a szájízének megfelelő falatokat (lángos, gyros, sült krumpli, palacsinta, stb). Már mindenki elfogyasztotta az ételét-italát, de az eső még mindig szakadt. A rossz idő miatt a máskor zsúfolásig megtelt sétányon alig lézengett 1-2 ember. Kihasználva egy olyan periódust, amikor kevésbé esett felpattantunk a gépekre és elindultunk. Visszafelé is megálltunk Csopakon, ahol igencsak zúdult ránk az égi áldás, de már Almádi felől tisztult az égbolt. Amint elindultunk szinte azonnal elállt az eső, és innentől kezdve végig napsütésben tekertünk tovább.
Balatonfüreden elmaradt az elengedhetetlen fagyizás, amit be kellett pótolnunk Almádiban, amit meg is tettünk. Míg el nem felejtem, Káptalanfüred magasságában Ricsi bemutatta, hogyan kell a kerékpárral ügyesen esni. Szerencsére jól sikerült a kaszkadőr bemutató, nem lett komolyabb sérülés. A fagyizás után nekivágtunk az utolsó etapnak, ami kétség kívül a legnehezebb szakasz volt, de mindenki nagyszerűen teljesítette.
Litérre érkezvén minden résztvevőnek megköszöntem, hogy az időjárás ellenére eljött és teljesítette az 55 km-es távot, és beígértem egy tesi ötöst.
Csak így tovább!!