[slideshow_deploy id=’3244′]
A Tavaszi lelki napunk keretén belül április 11-én Kövi Szabolcs fuvolaművész nagy sikerű hangszerbemutatóval egybekötött koncertet adott iskolánkban. A két műsorban először a 1-2., majd a 3-4. osztályosok ismerkedtek meg a fafúvós hangszerekkel. Kövi tanár úr jól felépített, izgalmas bemutatót tartott. Természetesen koncerttel kezdődött a program. A művész saját szerzeményeit adta elő zenekari kísérettel. A csodálatos zenéjét különleges természetfotókkal kísérte. Így együtt ringatott el bennünket a dallam és a látvány. Gyerekeink a szó szoros értelmében tátott szájjal figyelték a műsort.
Ezután következett a hangszerek bemutatása. Kövi tanár úr előre felhívta a gyerekek figyelmét, hogy a műsor végén kérdezni fog a hangszerekkel kapcsolatban, és aki jó válaszokat ad, jutalmat fog kapni. Ez így is lett.
A pánsíppal kezdett. A hangszer eredetéről mesélt. A gyerekek mosollyal fogadták, amikor a művész úr letérdelt a különböző üvegek elé, és úgy mutatta be, hogy otthoni dolgokból is lehet hangszereket fabrikálni. A tilinkó bemutatása is vicces volt, mert először egy lufi fújta. Egyébként a gyerekek felfújhatós játéka több hangszernél töltötte be a tüdő szerepét nagy sikerrel. Így a hangképzés, levegő vétel, vagyis az emberi biológia – az anatómia – is előkerült, de szó volt a hangok fizikájáról, rezgésről, felharmonikusokról. A sípos hangszerek – a furulyák – összekötötték a világ négy sarkát Írországtól Amerikán át egészen Japánig. A különböző hosszúságú, anyagú, formájú, díszítésű fuvolák elkápráztatták a gyerekeket, hiszen a művész úr mindig a földrészekre jellemző stílusban mutatta be a hangszereket.
De olyan különlegességek is terítékre kerültek, mint a körte muzsika, az okarina, vagy az orrsíp, ami valóban orral szólaltatható meg. Az egyszerűbb fúvósokat kézbe is adta a tanár úr, tréfásan figyelmeztetve a gyerekeket, hogy egészségügyi szempontból nem ajánlatos Ő utána kipróbálni. A gyerekek szót is fogadtak, és minden hangszer épségben visszakerült.
A program zárásaként ismét koncert következett most már komolyabb hangvételű darabokkal. A „közönség” vastapssal jutalmazta az előadást.
Befejezésként – mint minden órán – jött a „felelés”. A litéri nebulók kitettek magukért. A kérdések nemcsak a hangszerekről szóltak, hanem a zenei feldolgozásokban elbújtatott dalokat is fel kellett ismerni, sőt földrajzi ismereteikről is számot kellett adniuk. A pedagógus rátermettségét dicséri, hogy nem hagyta a tanulókat bekiabálni, hiszen tétje volt a feleletnek. Mégis elfogyott egy ládányi cd, pedig a kérdések nem voltak könnyűek, és csak aki nagyon figyelt, az tudta a jó választ.
Összességében nemcsak egy tartalmas előadást követhettünk végig, hanem a művészi koncert mellett aktív részesei is voltunk a bemutatónak. A gyerekek lelkesedését mutatta az is, hogy az előadás alatt többször maguktól kezdték énekelni a bemutatott népdalt.
Köszönjük Művész Úr!
Iskolánk diákjai és pedagógusai nevében: Moldován László zenetanár