Emlékezni gyűltünk össze, emlékezni egy aprócska, bogárszemű, élénk kislányra, akiből vidám, de komoly serdülő lett, aztán szorgalmas, áhítatban, isten szeretetében élő fiatal leány. – Élete története itt, 23 éves korában véget is ér.
De mégis, születésével, (1921-ben Szigligeten,) olyan élettörténet kezdődött el, ami máig is tart, és ha hűek vagyunk azokhoz, akiket saját nagyságuk, hősi viselkedésük emel ki a sokaságból, közülünk, akkor élete története ezután is tartó folyamat lesz.
Életéből néhány felvillantott kép megmutatja milyen lelkületű volt Bódi Mária Magdolna. Nem azt emelem ki, hogy jó tanuló, jó magaviseletű gyermek volt, hanem például azt a történetet, hogy 8-9 évesen elment koldulni a faluban, Köveskálon, ahol tanuló éveit töltötte, hogy a szomszédjukban élő árva kisfiúnak meleg kabátot tudjon venni.
Arról is beszélek, hogy 10 éves kora körül kezdődően elmélyült a vallási életet élt,, ideje nagyobb részét imádsággal töltötte, térdepelve a konyhában, akár óra hosszat is. Ha ilyenkor érkezett valaki hozzájuk, a szemével köszöntötte, de nem szakította meg az imát. Fiatal lányként, ha tehette volna apácának áll, de akkor, a háború éveiben ez lehetetlen volt. Ő így is fogadalmat tett, hogy istennek szentelve magát, tisztaságban, isten szeretetében éli életét. Mindezt gyári munkáslányként, olyan fiatalok között, akik inkább, a könnyebb életet, a szórakozást keresték.
Halálát megérezte. Vagyis tudta, hogy ha tisztaságát meg akarja őrizni a háború értelmet, erkölcsöt lezüllesztő végnapjaiban, akkor az az életébe kerülhet. Társnőinek félelem nélkül beszélt erről.
Minderre emlékezzünk vele kapcsolatban! – De mi végre az emlékezet, miért halljuk sokszor az emlékezésre szólítást? A választ megadja az a bölcs mondás, miszerint az emlékezet nem más, mint az önmagunkhoz való hűség.
Bódi Mária Magdolna hű volt saját magához, korábbi tetteihez. Hű volt ahhoz a felismeréséhez, hogy ő isten szolgálatában lehet csak teljessé. Ez a hűség mutatkozott meg minden választásában, döntésében, amikor koldulva alázkodott meg mások előtt, amikor játék és szórakozás helyett az imádkozást, a misére járást választotta, amikor szabadidejét azzal töltötte, hogy különböző szervezetekben segítsen a rászorulókon. Hőstettek sora kísérte életét. Csalhatatlan biztonsággal választotta minden útelágazásnál a jóság, a becsület és tisztaság útját. Ebből természetesen következett, hogy ugyanígy cselekedjen 1945. március 23-án is, amikor ezért a választásáért lelőtték.
Emlékezzünk tehát a közülünk valóra, arra, aki ahhoz a közösséghez adta tiszta fényét, hősi mivoltát, amiben mi is élünk és formálódunk.
És vigyázzunk, nehogy az emlékezés csapda legyen. Mert az emlékezetről azt is tanítják: „Felejts, és az emberekkel kapcsolatban csak a jóra emlékezz!” – Szomorkodni az elmúlt bajokon, csapda. Tanulni belőle, tapasztalatait életünkhöz hozzáadni, ERŐ.
Bódi Mária Magdolna történetei ne a szegénység, a kényszerítő körülmények, az erőszak fölötti fájdalmat keltsék bennünk, hanem azt tanítsák, hogy a jóság és az együttérzés, önmagunkban felismert, de akaratunk nélkül szunnyadó nemes lélekrész, és az e hitben nyert erő felemel, és hőstettekre tesz képessé.