Iskolánk felső tagozatos diákjai munkaközösségünk szervezésében Kittsee-ben és Pozsonyban jártak 2014. október 15-én.
Ezen a napon korán keltek tanulóink, hiszen buszunk reggel 6 órakor indult az iskola fekete kapuja elől. Mosonmagyaróváron álltunk meg, hogy még első úti célunk elérése előtt felfrissülhessünk és megreggelizhessünk.
Aztán célba vettük Kittsee-t. Ez a csendes osztrák falucska ad otthont a Hauswirth család csokoládégyárának. Először egy rövidfilm segítségével ismerkedtünk a csokoládékészítés rejtelmeivel, majd bemehettünk a gyárba is. Idegenvezetőnk segítségével végigkísérhettük a csokigyártás folyamatát. A szemünk előtt kerültek a Mikulás-figurák a csomagológépre, ahol az ügyes gépek bámulatos gyorsasággal öltöztették fel a termékeket. Megtudtuk, hogy az itt készült termékek csak kakaóvajat és cukrot tartalmaznak. A Choko Csárdában aztán elvégezhettük a minőségellenőrzést is. Kedvünkre kóstolgathattuk a gyár termékeit, és vásárolhattunk is belőlük.
Dél környékén már Pozsonyban voltunk. Itt csatlakozott hozzánk egy helyi idegenvezető, mert Szlovákiában csak a szlovák történelmet is ismerő szakember vezethet városnéző sétát. Felmentünk a gyönyörűen felújított pozsonyi várba. Innen gyönyörködhettünk a panorámában. A várból a Dunára és annak 5 hídjára láttunk rá. Lementünk ahhoz a kúthoz, amelyből a vár népe a középkorban a vízellátását nyerte. Ezen a helyen idegenvezetőnk tanulságos történetet mesélt nekünk a becsületességről és az emberi kapzsiságról.
Utunk Pozsony óvárosában folytatódott. Egy az utcára kihelyezett zongoránál idegenvezetőnk rögtönzött koncertet adott nekünk. Miután véget ért a közös éneklés, az érseki palota gyönyörű termeit vettük szemügyre. A palota különleges kincse 6 eredeti gobelin faliszőnyeg. A rajtuk ábrázolt mitológiai történet megismerése után Pozsony belvárosának kedves, szűk utcáin sétáltunk. Jártunk a reformkori országgyűlések színhelyén, láttuk a Szlovák Nemzeti Színházat és megtekintettük a Szent Márton székesegyházat, amely 300 éven át volt a magyar királyok koronázásának helyszíne.
5 óra jócskán elmúlt már, amikor újra buszra szálltunk, és hazafelé indultunk.
Azt hiszem, a fentiek elolvasása után nem kell bizonygatnom, hogy az utazáson részt vevő tanulóknak felejthetetlen élményben volt része. Bízom benne, hogy a későbbiekben is velünk tartanak majd egy-egy ilyen felfedezőútra.
Szén Lászlóné
felsősmunkaközösség-vezető