Az utolsó napunk
Elérkezett a szombat reggel, mely számunkra egy élményekkel teli, izgalmas táborozás utolsó napját jelentette. A reggeli ébresztőn és a gyerekek felkelésén is érezni lehetett, hogy valami más, mint az előző napokon. Volt bennünk egy kis szomorúság, meg persze már el is fáradtak, de visszagondolva az elmúlt négy napra, úgy gondolom, hogy elégedettek lehetünk, és szép élményekkel hagyhatjuk itt ezt a helyet. De még mielőtt lezárnám ittlétünk eseményeit, ne feledjük el, hogy még az utolsó nap is vártak ránk programok.
A reggeli után tiszteletes úr megtartotta utolsó áhítatunkat, melyben felelevenítve József történetét rámutatott arra, hogy bármi is történik velünk, legyen az megpróbáltatás vagy pozitív fordulat és öröm, az Isten gondviselése és szeretete mindig velünk van, támaszkodhatunk rá és bízhatunk benne. Az áhítat után – megkoronázva az intenzív nyelvtanulást – mindenki kitöltött egy tesztet, melyben számot adott az itt tanultakról. Fontos, hogy kapjanak a diákok visszajelzést arról, hogy miként is teljesítettek az elmúlt napokban, és mennyit javult angoltudásuk. A teszteket a következő héten Helga néni fogja elemezni és értékelni minden osztállyal angolórákon. Bízom benne, hogy mind diáknak, mind tanárnak megelégedésére szolgál az eredmény. A teszt kitöltése után angoltanáraink megtartották utolsó óráikat az osztályokban, osztályfőnökeink utoljára még egyszer szobavizitet tartottak.
Az órákat követően elérkezett az utolsó étkezés ideje, mely nem mondható szokványosnak. A vendéglátóink elismeréssel nyilatkoztak diákjainkról – ami örömmel és büszkeséggel töltött el bennünket, tanárokat – és ezt úgy köszönték meg nekünk, hogy exkluzív körülmények között vendégeltek meg minket. Azt hiszem, nem sokan mondhatják el, hogy egy iskolai táborban ilyen kiszolgálásban részesültek. Köszönjük szépen vendéglátóinknak!!
Az ebédet követően elérkezett az idő az összepakoláshoz, a szobák átadásához és a táborzáróhoz. Akik gyorsan elpakoltak és átadták szobájukat, még volt egy kis idejük Terryvel baseballozni. Ez idő alatt tanáraink készültek a táborzáróra és a heti pacaverseny eredményhirdetésére.
Az indulás előtti háromnegyed órában Tibor bácsi megtartotta táborzáróját, melyben többek között köszönetét fejezte ki diákoknak, tanároknak egyaránt a gyümölcsöző együttműködésért. Mindenki izgatottan várta az eredményhirdetést, mely a következő helyezésekkel zárult:
Legrendesebb szobák (végig maximális pontszámok):
1. Somogyi Nanetta, Garamvölgyi Kata
2. Turóczi Mercédesz, Pintér Viktória
3. Mód Ádám, Balogh Erik
4. Nagy Noémi, Kozó Kitti
5. Mustos Klaudia, Hartl Adrienn
6. Pénzes Judit, Piros Ilona
Pacaverseny összesített eredmény:
- 7. osztály
- 8. osztály
- 5. osztály
- 6. osztály
Angoltanárok díjazottjai:
Terry: 8. osztály – barátságosak és kommunikatívak
Melanie: 5. osztály – legaranyosabbak
Ilona: 7. osztály – legjobban fejlődő csapat
Tamás: 6. osztály – egyenletes teljesítmény és jó magaviselet
Az eredményhirdetést követően mindenki lehozta csomagjait a szobájából, és egy közös fénykép készítését követően felszálltunk a buszra, és hazafelé vettük az útirányt.
Szeretném megköszönni azoknak a munkáját, akik megteremtették a lehetőségét annak, hogy ez a tábor megvalósulhasson, és azoknak is, akik a táborban jelen voltak diákként, tanárként, segítőként, és biztosították a sikeres lebonyolítást. Köszönöm!
Kedves Diákok! Ne feledjétek: nyáron találkozunk ugyanitt 🙂 !
……………………………………………………………………………………………………………….
Negyedik nap
A mai reggel is a szokásos módon indult: a gyerekek zenés ébresztőt kaptak, kiugráltak az ágyból, próbálták rendezni gondolataikat, aztán meg a fizimiskájukat, majd az étterem előtt gyülekeztek. Reggelire virslit kaptunk, és nagyon jólesett a gyümölcstea is. A nap programjának rövid ismertetése után mindenki igyekezett a fogmosással, hogy időben visszaérjen az áhítatra.
Aztán megkezdődtek az angolórák. Két foglalkozás után tízóraira csokipudingot kaptak a táborozók, majd folytatták tudásuk gyarapítását.
A diákokkal beszélgetve az derült ki számunkra, hogy egyre jobban szeretik ezeket a rendhagyó órákat és a tanárokat.
Miután vége volt a foglalkozásoknak, megebédeltünk. A húslevest székelykáposzta követte.
Ebéd után értékeltük a szobák rendjét. Az ajándék csokoládék egyre kisebbek, mert egyre több a tízpontos szoba. Megbeszéltük a délután programját is, majd közös énekléssel zártuk az étkezést.
A nap további részében újra lehetőségük volt diákjainknak Terryvel és segítőivel baseballozni. Ezt a játékot különösen a nyolcadikosok szerették meg. Melegítőre vetkőzve felszabadultan futottak egyik bázisról a másikra, és Terry akcentusát utánozva biztatták egymást: HÁZÁ! HÁZÁ!
De mivel minden jónak vége van egyszer, ezt is be kellett fejezniük a tanulóknak. Három órakor ugyanis újabb erőpróba várt rájuk: műsort készítettek estére.
Csilla néninél József családfáját állították össze és a korabeli egyiptomi divatot mutatták be. Erika nénivel színpadra állították József történetének azt a részét, amelyben Józsefet a testvérei kútba dobták. Erika néni találékonyságát dicséri, hogy néhány plédből és lepedőből bámulatosan korhű jelmezek születtek. Ezzel párhuzamosan, ugyanerről a történetrészről, Marika néninél képregényt lehetett készíteni. Mindeközben vállalkozó szellemű diákok interjúkat készítettek, ezeket vágták össze életképes filmekké Tibor bácsi felügyelete mellett. Voltak aztán olyan szemfülesek is, akiknek sikerült beszélgetésbe elegyedniük a táborszerte töretlen népszerűségnek örvendő rapperrel, alias Spengler főhajcsárral.
Sőt, még azt is elérték nála, hogy dalra fakadjon. (Bár lehet, hogy ez így túlzás.) De az már nem, hogy a filmet levetítve az esti műsorban szem nem maradt szárazon.
A jókedvű táborzáró rendezvény után még mindig maradt időnk és energiánk. A nagyok a közösségi teremben gyülekeztek, hogy még utoljára kipróbálják, kinek megy legjobban a székfoglalás. Ez a régi játék furcsa módon nem ment ki a divatból. Valószínűleg továbbra is igaz a mondás: egy újszülöttnek minden vicc új.
De hátra volt még az est fénypontja. Miután sikerült a tanulókat kicselezve a kertben elrejteni a csokoládékat, megkezdődött az elemlámpás csokikeresés. Nagy volt a várakozás, még nagyobb a csalódás azoknál, akiknek nem sikerült megtalálni az elrejtett csokiszeleteket. Mi, pedagógusok azonban nem féltünk. Tudtuk, hogy a szálló büféjében másnap reggel kárpótolják magukat gyermekeink esti sikertelenségükért.
Ebben megnyugodva, és őket megnyugtatva azzal kapcsolatban, hogy több is veszett Mohácsnál, aludni küldtük őket. Hamar ment a takarodó. Már mindenki kezd kifáradni. Meglátjuk, holnap mennyire lesz könnyű az ébredés.
………………………………………………………………………………………………………………
A harmadik nap
A mai reggelen is énekszóra ébredtek diákjaink. Többen meg is nézték, hogy kiktől
érkeznek a dallamok. Az énekhang dallamai azonban az egyik lányszobára altatólag
hatottak, mert a reggeli előtt 10 perccel úgy kellett felébresztenem őket.
A reggeli után tiszteletes úr tartott áhítatot. A szokásos szisztéma szerint elkezdődött a
délelőtti angoltanulás. Az órák kezdetét és végét csengőszó adta tudtára a diákoknak.
A tanítás befejezése után megebédeltünk. Különösen a második fogás, a csokis gombóc volt nagyon kelendő. Az ebéd végén ismét kihirdettük a szobatisztasági verseny
eredményét.
A legjobbakat csokival jutalmaztuk. A második naphoz képest tovább javult a
szobarend, s szinte nagyítóval kellett keresni valami hiányosságot, amibe
beleköthettünk, de még így is nehéz dolgunk volt. Dicséret illet minden gyerkőcöt a
rendezett szobákért. Nem csak mi, hanem a takarítónénik is nagyon elégedettek voltak
velük.
A mai délutánon buszra szálltunk, és elutaztunk Keszthelyre, ahol egy különleges
múzeumot látogattunk meg. A különlegessége abban rejlett, hogy két olyan kiállításnak adott otthont, melyek nem állnak közeli rokonságban egymással – vadászat és
vasútmodellezés. És valóban, a két téma között nem vonhatunk párhuzamot, de a két
tárlat külön-külön nagyon látványos volt. A múzeum egy páratlan trófeagyűjteménynek adott otthont, ahol a világ minden tájáról elejtett vadak példányai voltak láthatóak. A
berendezők még arra is figyelmet fordítottak, hogy természetes élőhelyüknek megfelelő
környezetbe helyezték el őket. Láthattuk Afrika, Ázsia, Amerika, Európa nagyvadjait,
és sok, számunkra ismeretlen fajt is. Megismerhettük azokat a természetszeretetükről
híres magyar embereket, akik nem csak vadászták az itt kiállított vadakat, de jól
ismerték szokásaikat is, könyveket írtak e témában. Talán mindenki hallott KittenbergerKálmánról és Széchenyi Zsigmondról.
A múzeum tetőterében Európa 3. legnagyobb modellvasút-kiállítása volt látható. A
terepasztalok hazai és külföldi helyek (főleg vasútállomások) élethű makettjeiből álltak. Elképesztő precizitással készültek a vasútvonalak, épületek, terepvonulatok. Minden
apróságra figyeltek a készítők. Látva a terepasztalokat néha olyan érzése volt az
embernek, hogy ott utazik ő is a vonaton.
A múzeumlátogatást követően az esti szürkületben átsétáltunk a Festetics-kastély
kertjébe, és tettünk egy felfrissítő sétát. Hamar ránk sötétedett, és indulnunk kellett hazaa buszokkal. Éppen jókor érkeztünk meg a szállásra, hiszen elkészült a vacsora.
A vacsorát követően megnéztük József történetének második részét, melyben láthattuk, hogy miként segítette Isten Józsefet, és hogyan változtatta jóra az életét.
A takarodó ismét jól sikerült, és mi, tanárok is időben nyugovóra térhettünk.
Csak így tovább, gyerekek!
…………………………………………………………………………………………………………….
A második nap
Az első éjszaka után Tibor bácsi gitáros ébresztővel, lágy dallamokkal csalogatta ki a diákokat az ágyakból. A gyerekek többsége kipihenten és tettrekészen ébredt, nem kellett Őket ösztökélni a felkelésre.
A reggelit követően angoltanáraink elkezdték az osztályok okítását, melynek eredményét igyekeztem az esti takarodónál tesztelni. A szobák rendjének ellenőrzésére az osztályfőnökökből bizottság alakult, akik minden szobát tüzetesen megszemléltek és 1-től 10-ig pontoztak. Az ebédet követően a max. pontos szobákat csokoládéval jutalmaztuk. A bizottság elégedettségének adott hangot, mert a szobák többsége szép, rendezett és tiszta volt.
Az angolórákat követően felvettük a harcot a sült krumpli és sülthús hegyekkel, de a küzdelemben ismét alulmaradtunk. Én mint az étkezések rendjét felügyelő pedagógus elmondhatom, hogy a 8. osztályos fiúk mindent megtettek a győzelem érdekében, de mindhiába.
Az ebédet követően egy rövid szünet következett, majd a négy osztály együtt elindult gyalogtúrára Balatonszemesre. Az időjárás, habár nem volt túl kegyes hozzánk, a túrázásra alkalmas volt. Az út oda-vissza 14 km hosszú volt. Az út során nagyon érezhető volt, hogy vége a nyári szezonnak, alig volt a parton olyan ház, ahol emberek tartózkodtak volna. Gyönyörű nyaralókat láttunk. Jókat beszélgettek egymással diákok és felnőttek egyaránt. Megérkezve Szemesre Marika néni vette kézbe a csapatot, és megmutatta nekünk a helység nevezetességeit. A diákok interaktív részvételével zajlott a „tárlatvezetés”. Amit nagyon sajnáltunk, hogy a látnivalókat csak kívülről tudtuk megnézni az idény jellegű nyitva tartás miatt. A visszaút alatt több diáknál láthatóak voltak az állóképességbeli hiányosságok, amit akaraterővel többé-kevésbé igyekeztek ellensúlyozni. A távot 3 óra 10 perc alatt teljesítettük. Részemről mindenkinek járt a dicséret. A visszaérkezést követően szállásadóink meleg teával vártak minket, ennek mindenki nagyon örült. Kis pihenés után megvacsoráztunk, ez után sokan azonnal nyugovóra tértek volna. De még hátra volt az ismerkedési est.
Ez nagy várakozással töltötte el a gyerekeket, hiszen csak annyit tudtak előre, hogy valamit játszani fognak. A játékok többsége egymás megismerésére irányult, és nagyon ötletes feladatok adtak erre lehetőséget. Megismerhettük egymás születésnapját, testvéreink számát, kedvenc színeinket, lábméretünket, szokásainkat. A játékok között Ilona és Terry mesélte el mindannyiunknak, miként is lettek istenhívő emberekké. Nagyon gyorsan eltelt a játékra szánt idő, és elérkezett az esti takarodó ideje. Minden szoba nagyon fegyelmezetten készült a takarodóra, és hamar nyugovóra tért az összes diák.
…………………………………………………………………………………………………………….
Megkezdődött az őszi angoltábor!
A tegnapi napon lelkes diákcsoport érkezett Balatonszárszóra, az SDG Családi Üdülő és Konferencia Központba. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a Litéri Református Általános Iskola tanulói érkeztek az intézménybe. Régen láttam ennyi csillogó szemű, lelkes diákot, akik ennyire vártak egy iskolai tábort. A körülményekről minden résztvevő – legyen az diák vagy felnőtt – elismerően és elégedetten nyilatkozott. A fogadtatás, a szállás, az ételek minősége és mennyisége kifogástalan, nem beszélve a diákságra váró színes programokról. Az első napon a szobák elfoglalását követően Tibor bácsi tartott eligazítást a tábori tudnivalókról, és bemutatta a komplexum vezetőjét, Imre bácsit, aki mesélt a hely történetéről és a legfontosabb tudnivalókról. Tibor bácsi bemutatta a táborban tevékenykedő összes felnőttet (angoltanárokat, osztályfőnököket). A bemutatkozás az angoltanárok részéről rögtön próba elé állította diákjainkat, hiszen ők angol nyelven szóltak a gyerekekhez. A délelőtt folyamán a négy angoltanár tartott foglalkozást az osztályoknak forgószínpadszerűen, melynek végén a gyerekek elégedetten és jókedvűen nyilatkoztak az ott történtekről. A tanulás után elfogyasztottuk az első közös ebédünket. Mindenki annyit evett, amennyi csak belefért, de így sem tudtunk kifogni a szakácson. Ugyanez elmondható a vacsoráról is, így félő, hogy a tábor hetét követő héten mindenkinek lesz mit ledolgozni a testnevelésórákon. Később Terry tartott baseball foglakozást az érdeklődőknek, és ezzel párhuzamosan látogatták meg az osztályok a József Attila Emlékházat, ahol sok érdekességet hallhattak a gyerekek a költőről és munkásságáról. Lehetőség nyílt korhű öltözékekbe bújni, és fotókat készíteni egymásról, aminek nagy sikere volt. A baseball nagy rangadót hozott az 5. és 6. osztály között. A játék hevében nem egyszer repült az ütő is magasba a labdával együtt. A délutáni programok után több osztály is elsétált a Balaton-partra, és megnézte Szárszó központját és parkját. A szép és gondozott parkban egy nagyméretű emlékmű fogadta az odaérkezőket, amely emléket állít József Attilának. A szálláson a közösségi termekben lehetőség nyílott beszélgetésre, társasjátékra, de voltak, akik az udvari sportpályán rúgták a labdát vagy éppen fogócskáztak. Este a vacsorát követően közös filmnézéssel folytatódott a program. Megtekintettük József történetének 1. részét. Ez történet többször lesz témája a tábori foglakozásoknak. Kilenc óra körül elkezdtünk készülődni a lefekvésre, ki hamarább, ki kicsit később. Mi, tanárok hosszú és mozgalmas éjszakára készültünk a sok vircsaftozó gyerek mellett. Az első éjszaka után megállapíthatom, hogy az aggódásunk alaptalan volt, még akkor is, ha 23 óra körül még be-be kellett szólni egy két szobába, hogy csendesedjenek el.