Ez alkalommal a Tihanyi-félszigetre mentünk, és a nyugati oldalt barangoltuk be. Programunkban szerepelt túrázás, sziklamászás. Célunk az volt, hogy a természetjárást ne csak szűkebb lakóhelyünk környékén tehessük, hanem távolabbra is eljuthassunk. Szép tájakért nem kell túlságosan messzire menni, mégis a megszokottól eltérő szépségekben gyönyörködhetünk.
Néhány beszámoló a gyerekektől:
November 8-án az osztályommal elindultunk kirándulni Sajkod felé egy göröngyös úton. Amikor megérkeztünk, leszálltunk a buszról, és egyből megindultunk egy keskeny úton a Balaton mellett. Az út mentén állatokat ábrázoló táblákat láttunk.
Ahogy haladtunk felfele a hegyen, kissé meredek lépcsők is segítettek bennünket. Néha–néha felmásztam egy-egy sziklára. Amint felértünk a hegy tetejére, olyan szép táj tárult a szemem elé, hogy olyat még nem láttam. A távoli hegyek összefolytak abban a széles tájban, igazi panoráma volt. Aztán találtunk egy nagyon kormos barlangot. Belülről teljesen fekete volt, valószínűleg tüzet gyújtottak benne. Nem sokkal később egy olyan követ fedeztünk fel, amibe bele volt vésve ez a szó: ölelés. Ezen nagyon meglepődtem. Itt megálltunk pihenni és enni. Leereszkedtünk a hegyről és találtunk egy régi templomot, ami kövekből volt felépítve. Visszamentünk a buszhoz, és hazaindultunk. Nekem nagyon tetszett az egész kirándulás, különösen a barlang.
Bakos Béla Gergő 4. osztály
Megérkeztünk a Tihanyi-félszigetre. Amint kiszálltunk a buszból, gyönyörű látvány tárult elénk, a Balaton. Amikor elindultunk a sajkodi parton, a Nap visszaszűrődő fénysugarai a Balaton vizén úgy fickándoztak, mit ezer meg ezer halacska. Azt mondják, a Balaton állóvíz, mégis annyi apró mozgás volt benne, mint égen a csillag.
Elhagytuk a partot, és mentünk a hegyre egyre feljebb és feljebb. Itt már magasról nézhettünk rá a vízre, és nagyon érdekes foltot láttunk. Egyesek szerint halraj, mások szerint csak egy felhő árnyéka. De ez mindegy is.
Az izgalmas eseményeknek közel sem volt vége. Például láttunk egy nagy, otthonos barlangot, amelyben egészen jól el lehetett volna élni. Hirtelen elképzeltem, hogy milyen lehetett ez a barlang évmilliókkal az előtt, hogy mi odalátogattunk volna. Amíg én ott álmodoztam, a többiek elhagytak, csak futással értem be őket. Hamarosan lepihentünk egy helyen, amely Ildi néni szerint olyan, mint egy nyereg. Innen az őslevenduláshoz mentünk. Jó illatú rét volt. Visszatérve a parthoz kacsákat etettünk a maradék ennivalónkkal.
Naplemente után két perccel felszálltunk a buszra, és elbúcsúztunk Tihanytól. Jó, sőt nagyon jó kirándulás volt.
Kucserka Szabolcs 4. osztály
Tihanyba mentünk kirándulni. Amikor odaértünk gyönyörű táj fogadott minket. Eleinte a Balaton mellett mentünk, aztán felkapaszkodtunk a hegy tetejére. Onnan láttuk a Kőröshegyi viaduktot, Badacsonyt és Halápot. Útközben találtunk egy olyan követ, amely egy sárkányra hasonlított. Mellette egy másik kő, amelybe egy szó volt vésve, ölelés. Innen láttuk a Belső-tavat és a félsziget másik oldalát. Az egész úton emelkedők, göröngyök, sziklák váltakoztak. Megtaláltuk a levendulást is, nagyon jó illatot érezhettünk. Visszafele sétálva megnéztük az apáti templomot. Nagyon szép volt. Végül a strandon etettük a kacsákat, közben a nap is lement.
Nagyon tetszett ez a kirándulás.
Eősze Laura 4. osztály
