A litéri negyedik osztályosok október elején 3 napot töltöttek erdei iskolában az Ajka melletti Csinger-völgyben
Ahogy megérkeztünk, sietve indultunk az első túránkra, hogy még eső előtt megjárhassuk az erdőt. Gombák, gubacsok, ösvények lehetett volna az első nap jelszava, de hogy mi mindent tartogatott még az erdő azt felsorolni képtelenség. Kiváló vezetőnk, Huiber György, Gyuri bácsi avatott be apróra az erdő rejtelmeibe. Álljon itt néhány szemelvény a gyerekek leírásaiból:
„… Amikor túráztunk, valaki panaszkodott, hogy szomjas. Gyuri bácsi rámutatott egy levélkére. Senki sem tudta, hogy mi az. Gyuri bácsi megmondta, hogy madársóska, és nyugodtan kóstoljuk meg. Mindenki evett belőle, és elmúlt a szomjúságunk. Én még útravalóra is szedtem.”
Vidics Edina
„… Első nap máris túráztunk. Gyuri bácsi vezetett minket az erdőben. Elmondta, hogy milyen úton fogunk menni és az erdő szabályait. Ahogy beértünk az erdőbe, máris kicsi gombák fogadtak bennünket. Gyuri bácsi mutatott egy vastag kéregű fát, aminek üres volt a belseje. Úgy hívták, a Manók fája.”
Kondics Emma
[slideshow_deploy id=’3768′]
„ Nekem az éjszakai vadles tetszett, mert sok hangot hallottam. Például ugatást, ciripelés, és léptek hangja, amiről kiderült, hogy másik csapat volt. Persze a hangokon kívül az is tetszett, amikor már nagyon sötét volt és láttam a csillagokat, amik egyesével tűntek fel az égen. Aztán visszaértünk az erdei iskolába, és egy jót aludtam.”
Böröndi Botond
Beszámolónkból nem maradhat ki, hogy elalvás előtt jó kis nyüzsgést csaptunk. Csapatonként rajzos, díszes erdei naplókban gyűjtötték a gyerekek a tapasztalataikat. Sólisz gyurmából gombákat, leveleket formáztunk. Egyik este egy igazi kukoricafosztás hangulatát teremtettük meg morzsolással és csuhébábok készítésével. És még bújócska, pótvacsi, mese …
Vagyis, ha megkérdezik tőlünk, hogy jól éreztük-e magunkat, a válaszunk:
IIIGEEEEEEEEEN!!!!!!!!!!!!!!!!