Az idén felső tagozatba lépő 5. osztállyal, mint új osztályommal látogattunk el a Bakonyba a tanév elején. A kirándulás célja, hogy jobban megismerjük egymást, lehetőségünk legyen kötetlen beszélgetésekre és ennek a kritériumnak a helyszín tökéletesen megfelel. A kétnapos kirándulást iskolánk igazgatója, Viktor bácsi szervezte le és vállalta, hogy megismertet bennünket a tájegység szépségeivel.
Szerda reggel az iskola előtt volt a gyülekező, majd innen indult a csapat a veszprémi vasútállomásra. A gyermekeket szülők fuvarozták be, amit ezúton is köszönünk szépen! A vonat 8:40-kor indult el és hamar elérve a Bakony vonulatait, gyönyörű helyen haladt keresztül. A gyerkőcök nagyon élvezték a vonatozást és csodálták a tájat.
Megérkeztünk Vinyére a vasútállomásra, ahonnan kb. 70 m-re volt az Öreg Bakony Turistaház, ahol a szállást foglalta Viktor bácsi. Nagyon szép birtokon terült el szállás, amit megérkezvén még nem tudtuk elfoglalni, de egy kerti szaletli alá berakhattuk cuccainkat.
Lepakolást követően Viktor bácsi tarott egy kis földrajzos helyismeretet, majd összeszedtük hátizsákba a túrázáshoz szükséges cuccokat és elindultunk egy rövidke kis túrázára az ebédig. Izgatottan vágtunk neki az első úticélnak a Kőpince- barlangnak és forrásnak. Nagyon érdekes volt látni a víz vájta barlangot és mészkőrétegek érdekes rajzolatait és természetesen nem maradhatott el egy kis ásvány- és kőzettan Viktor bácsi előadásában. A forrás friss hideg vize mindenkinek nagyon ízlett, amit mi sem bizonyít jobban, hogy sokan a hozott szörpöt, üdítőt forrásvízre cserélték, mondván, ilyen finom vizet még nem ittak. A forrás mellett meredek kaptató vezetett fel egy magaslatra, ami nagyon hívogató volt diákjaink számára, mi pedig nem fogtuk vissza Őket. Másztak, csúsztak, mások a Cuha-patakban gátat építettek. Mindenki felszabadultan, teljes odaadással játszott, nagyon jó volt nézni az örömöt mindenki szemében.
Innen még tettünk egy rövidebb túrát Porva-Csesznek irányába, ahol többször át kellett kelni a Cuhán, ami mondanom sem kell nagy kedvence volt a gyerekeknek. Voltak, aki sokszor a patak medrében kőről-kőre, szikláról-sziklára haladtak, míg mások ösvényeket keresve fedezték fel a tájat. Megnéztük, bemásztunk a vasúti töltés vízátereszeibe és volt, aki mintha strandon lennénk megmártózott derékig, vagy nyakig a Cuha vizében. Visszaérvén a szállásra mindenki levette vizes ruháit, cipőit, kiteregette azokat a napra, majd száraz ruhába öltözött.
Az ebédhez egy kicsit sétálni kellett egy közeli szálláshely étkezőjébe, ahol finom leves és csokis gombóc várt minket, nagyon finom volt. Az ebédet követően a Vinye büfében lehetett fagyizni, nasizni és gyerekkorom egyik slágerére, a cigi rágóra „gyújtott rá” sok diák. A büfé előtti nagy játszótéren töltöttünk el egy kis időt, majd elfoglaltuk a szállást. A szálláson mindenki szépen kipakolt, pihent, de voltak akik a kertben beszélgettek, játszottak tovább.
Délután Viktor bácsi egy hosszabb túrára vitt bennünket az alsó Cuha völgybe. Az elején szinte sík terepen haladtunk egy szép erdeifenyves mellett, de láttunk többszáz éves tölgyfákat is útközben. Elérvén a Cuha-medrét egyre nehezebbé vált a terep, olyannyira, hogy egyes sziklafal tövében, vagy meredek partoldalon segítséggel tudtak csak átjutni a diákok. Ne ez volt ám az igazi izgalom és kihívás! Nagy meglepetésünkre és örömünkre mindenki hiszti és nyöszörgés nélkül végigcsinálta a hosszú és nehéz tereppel tarkított túrát. Jómagam és diákjaink is kellemesen elfáradtak és nagyon vártuk mindannyian a vacsorát, ami csirkepaprikás volt. Mindenki szépen vacsorázott, ami bizonyítja, hogy a túra valóban sportértékkel bírt.
A vacsorát elfogyasztva visszavánszorogtunk a szállásra, majd pihenésbe, beszélgetésbe kezdett mindenki. Hamar eljött a lefekvés ideje, így kiadtuk a „parancsot” a fürdésre, fogmosásra. A szobák fegyelmezetten, egymás közt beosztva használták a mosdót. Körülbelül egy órás lefekvéshez készülődést követően takarodót fújtunk, ami nem volt népszerű és sokszor kellett csitítani a gyermekeket, de végül a fáradtság mindenkit álomba ringatott.
Másnap ismét szép időre ébredtünk, ki pihentebben, ki fáradtabban, de mindenki éhesen. A szálláson elfogyasztottuk a bőséges reggelit, majd összepakoltuk a cuccainak és a szobákat is összerámoltuk. Az ágynemük lehúzása sokkal jobban ment mindenkinek, mint a felhúzás. A szállást elhagytuk, de a nagy hátizsákokat még nem vittük magunkkal, mert még várt ránk ma is program. A mai utunk a Cuha völgybe vezetett, Vinyéről a Porva-Cseszneki vasútállomásra, majd onnan vissza vonattal Vinyére. Nagyon élmény volt mindenkinek a sok vízi átkelő, a meredek domboldalak megmászása és persze a vonatozás is.
Vinyére visszaérvén látszott, hogy a két napi túrázás fizikailag kissé megterhelő volt, így az ebéd utánra már nem terveztünk újabb sétát. Ebédre tönkölybúza lisztből készült lángost ettünk, amit szinte kivétel nélkül mindenki beburkolt jóízűen, na meg utána egy kis fagyi, nasi és természetesen a cigirágó ismét nagyon népszerű fogyasztási cikk lett. A gyerekek ebéd után játszottak, majd a Kőpince forráshoz mentünk el feltölteni a kulacsokat és megmászni a meredek hegyoldalt. Érdekes, hogy itt ismét mindenki erőre kapott és csak mászott, csak mászott………
Sajnos azonban hamar eljött a vonatindulás ideje és vissza kellett menni a cuccokért, felmálházni és kisétálni a nagyon messze lévő (70 m – 😊) vasútállomásra. A vonatozás közben többen is elálmosodtak, jómagam is, míg mások a két nap élményeit idézték fel.
Megérkezvén Veszprémbe a szülők már vártak ránk és megnyugvással vették tudomásul, hogy mindenki egészben, vidáman tért haza a kirándulásról. Autókba szálltunk és hazaindultunk, hogy otthon is elmeséljük a fantasztikus élményeket.
Az osztály és jómagam is köszönjük Viktor bácsinak a két napi túravezetést, a program megszervezését. Élmény volt!
Spengler András osztályfőnök
