A 3-4. osztállyal szokatlan időpontot (2021. október 13.) választottunk a tanulmányi kirándulás megszervezésére.
Az elmúlt 2 tanévben, a pandémia miatt nem utazhattunk el a szokásos, tanév végi, „autóbuszos” kirándulásra. A negyedikesek csak első osztályban, a harmadikosok pedig egyáltalán nem jártak még buszos tanulmányi kiránduláson.
Gondoltuk, „kicselezzük” a vírust és már ősszel elutazunk kis csapatunkkal. Mindnyájan nagyon izgultunk, hogy az időjárás is kedvezzen ehhez az október közepi programhoz. Bár az ősz egyik leghidegebb napja volt múlt szerdán, azonban lelkes diákjaink kedvét ez sem szegte. Kirándulásunk első állomásán, a mindig szeles, több, mint 750 éves szigligeti várban sok érdekességet láthattunk. A barokk konyha berendezési tárgyai közül sokra ráismertünk, melyekről már beszélgettünk tanulmányaink során. A várgaléria épületében maketteken keresztül figyeltük meg a környező várakat (Szigliget, Csobánc, Rezi, Tátika, Hegyesd). De itt láthattuk a Balaton felülnézeti makettjét is. Felfedeztük a vár összes helyisége közül a legnagyobb alapterületű és belmagasságú várkápolnát is. Hihetetlen panorámában gyönyörködhettünk, mikor felértünk a legmagasabb részre. Lenyűgöző a kilátás a Balaton vizére, a Badacsonyra, a különleges formájú Szent György-hegyre és Csobánc várára.
Következő úticélunk a balatonedericsi Afrika Múzeum volt. Itt az idegenvezető előadásában dr. Nagy Endre életéről, munkásságáról hallhattunk érdekességeket. A vadaskertben különleges állatokkal ismerkedhettünk meg, volt amelyikkel „testközelből is, mivel a délutáni etetésnél a tenyerünkből falatoztak a dámvadak és kicsinyeik. Szerencsére és mindenki örömére, az ajándékboltban sikerült az otthonról hozott költőpénzen értékes apróságokat is vásárolni… 😉
Mikor Tapolca felé indult az autóbuszunk, jó érzés volt megtapasztalni, hogy az időjárás is kegyeibe fogadott bennünket. Így még a Malom-tó színes halait is kellemesebb volt a pislákoló őszi napsütésben nézegetni. A városi múzeum iskolatörténeti kiállításán a legnagyobb élmény az volt, hogy a régi tanterem padjaiban a kis bice-bóca történetét felidéztük, valamint az is, hogy nem csak képeken és dédszülők elmesélése alapján ismerhettük meg a palatáblát, palavesszőt, kalamárist és a fenyítésre használt pálcát, hanem alaposan szemügyre is vehettük ezeket a régi tárgyakat.
Kirándulásunk nagyon jól sikerült, sok-sok élménnyel gazdagodva érkeztünk haza.
Kertészné Kárpáti Katalin munkaközösség-vezető
