Közel húsz év. Ennyi idő telt el, mióta elhagytuk az általános iskolánk óvó biztonságát. Bár akkor nyilván nem így éreztük minden pillanatban, de visszagondolva, leginkább a hála ami eszünkbe jut az ott töltött évekről. Ennyi idő elég ahhoz, hogy a lányból nő, a fiúból pedig férfi cseperedjen. Ennyi idő elég ahhoz, hogy a világ megváltozzon, és ahhoz is, hogy mi is sokat változzunk. 19 év mégis csak egy pillanatnak tűnt, amikor újra beléptünk a Litéri Református Általános Iskola kapuin, ami nekünk, régi diákoknak, mindig is Árpád Fejedelem Általános Iskola marad. Ugyanúgy tekintettünk egymásra, bár más szemekkel. Ugyanúgy megtaláltuk a közös hangot, bár már súlyos évekkel magunk mögött. Csodálatos, és megindító látni mennyi minden történt azokkal, akikkel életünk hajnalát töltöttük. Hálásak vagyunk Pintér Katalin igazgatóhelyettes asszonynak, hogy lehetőséget biztosított számunkra, valamint Straub-Benedek Dianának, hogy megszervezte az eseményt. Köszönjük azoknak is, akik előbb érkeztek és segítettek elkészíteni a szendvicseket, előkészíteni a helyszínt és azoknak is akik a végén segítettek rendrakásban, valamint köszönjük hogy velünk emlékeztek vissza az együtt töltött időkre, Fuit Kata és Farkasné Szabó Csilla tanárnőnek. Az elmúlt idők kihívásaira és örömeire visszaemlékezve, szeretném Fiona Harper gondolataival összefoglalni mire világított rá az osztálytalálkozó: „Az élet olyan, mint egy hajóút: az ember a legjobb tudása szerint tervezi meg az útvonalat, és aztán sorra megbirkózik a váratlan nehézségekkel.”
Elekes Csaba